Huszonkilences honvédek hadtörténete

Előszó

Huszonkilences népfölkelő bajtársaim!
Ebben a hadtörténeti emlékkönyvben meg fogjátok találni egykori dicső ezredünk hősi harcainak leírását. Sikerült tehát két évtized elmúltával végre megörökíteni és utódaink számára átmenteni az öreg népfölkelők hősiességét, mellyel a hadtörténelem legragyogóbb aranylapjaira írtátok be örökre neveiteket.
Ha most unokáitoknak csendes téli estéken elmesélitek hadiélményeiteket, vegyétek kezetekbe ezt az emlékkönyvet és mutassátok meg, olvassátok fel a tisztek harcleírásait, melyek ékes tanúbizonyságot tesznek az öreg népfölkelők hűségéről és örökemlékű hősi harcairól.
Mint ennek az ezrednek parancsnoka ott a soraitokban, veletek együtt harcoltam. Hivatva érzem tehát magam arra, hogy most mégegyszer édes hazánk nevében hálás köszönetet mondjak nektek az oly sokszor megcsodált önfeláldozó hűséges kitartástokét.
Valahányszor ezt a könyvet kezünkbe vesszük, gondoljunk vissza hálával azokra a hőseinkre, akik ott mellettünk, panasz nélkül, hangtalanul áldozták fel legdrágább kincsüket, életüket, a Haza oltárán. Ezt a könyvet elsősorban az ő emléküknek szenteljük, mert ezek a lapok nem azért íródtak, hogy minket az élőket dicsőítsenek, hanem elsősorban hősi halottaink emlékét vannak hivatva megörökíteni.
Derék öreg népfölkelő Bajtársaim!
Mi már a véges élet felső határait járjuk, mert hiszen akkoron dalolva ugyan, de már deresedő fejjel indultunk a harcmezőkre. Azóta is alaposan megtépáztak minket az élet gondjai. Ki merészelné tehát állítani, hogy tollunkat e könyv hasábjain az emberi hiúság vezérelte. Nem. Mi ezzel a könyvvel nem magunknak akarunk emléket állítani, hanem fiainknak, unokáinknak akarjuk örökségbe visszahagyni becsületes harcainknak emlékét. Ők tanuljanak apáik és nagyapáik áldozatkészségéből és merítsenek e sorokból erőt, ha ismét hív a Haza, ha ismét kibontják harci lobogóinkat Nagy-Magyarország visszaszerzéséért. Tihanyi József Vissza