Előszó
Részlet
A kisváros társadalmi központja, az összelopott, nyugatos kultura lerakodó helye, a pletykák és a rosszindulata rágalmak menháza, a nagy piactéri kávéház.
Ott áll a sarkon, szemben a...
Tovább
Előszó
Részlet
A kisváros társadalmi központja, az összelopott, nyugatos kultura lerakodó helye, a pletykák és a rosszindulata rágalmak menháza, a nagy piactéri kávéház.
Ott áll a sarkon, szemben a korzóval mintegy ugrásra kész fenevad, egy nagy nyitott szájú moloch, elnyeléssel fenyegetve a gyanútlan lelkeket. Nagy üvegszemeivel olyan mint egy ezerkaru polip, amely körül öleli az egész várost, magába szívja annak minden csepp vérét.
Olyan mintegy óriási beteg szív, amely képtelen a fejet elegendő vérrel ellátni; már csak a végtagokat tudja táplálni.
A belseje a márványasztalokkal, a ragyogó csillárokkal, pincéreivel, kasszirnőivel és vendégeivel együtt valami groteszk, nevetséges látvány. Mintha egy kis nyugat szakadt volna a tengerbe és körülnyergelik a fekete lovasok, minden cseppjét ellopják és meghamisítva, piszkosan, kisvárosiasan köpik vissza a megfertőzött levegőbe.
Minden asztal egy-egy külön város, a vitatkozok külön típusok és a komoly arcu férfiak fejében piszkos, elintézetlen ügyek kergetik egymást, félrecsapott sarku erotika izgatja őket és a levegőben agyoncsépelt jelszavak röpködnek, durva, kegyetlen, megoldások nélküli mondatok...
Vissza