Előszó
A SZÜLŐFÖLDEM SZÓLÍTOTT ENGEM
Hivott a falu, ahol születtem,
Ahol szerettek, mert gyerek voltam, -
Ahol a játék, játéknak kellett,
S a madarakkal versenyt daloltam.
Hívott a falu, ahol az...
Tovább
Előszó
A SZÜLŐFÖLDEM SZÓLÍTOTT ENGEM
Hivott a falu, ahol születtem,
Ahol szerettek, mert gyerek voltam, -
Ahol a játék, játéknak kellett,
S a madarakkal versenyt daloltam.
Hívott a falu, ahol az apám
Örömös múltja lezárult fájva,
Ahol a könnyek jajongva jönnek -
S aki nagyálmú, őrökre árva.
Hívott a falu, ahol a földnek
Más a zamatja, otthoni, drága -
Ahol a kalász tömöttebb, sárgább,
S a boldogságnak élet az ára.
Hívott a falu ősi sírkertje,
Hívtak a süppedt, elhagyott hantok -
Az útkeresztnél a sápadt Krisztus,
S a messzi múltban eltűnő arcok.
Hívott a padlás, ahol a körte
Édesebb volt a csurgatott méznél,
S az oltár, ahol szentáldozásra
Mentem az első tavaszi fénynél.
A halastónak nyárfái mind-mind
Értem zokogtak, esdeklőn, kérve -
S én megcsókoltam az áldott földet
A falu első házához érve.
1937
Vissza