Húsz éve partnerségben

Előszó

A rendszerváltás éveinek huszadik fordulóján minden sarkalatos törvény megérne egy mit is? Misét, revíziót, odafigyelést, konferenciát? Talán mindegyiket, de legalább valamelyiket! Jómagam tudok az egyesülésről szóló törvényünkön kívül a sztrájktörvény huszadik évét megünneplő 2009-es rendezvényről, és tervezem, hogy még az idén megrendezem a gyülekezési törvény születésnapját is. Jó, hogy megkapta ezt a megtisztelő figyelmet a konferencián és kötetében az egyesülési jog, amelyet a résztvevők visszatekintései szerint egyértelműen „elnyomott" a Kádár-rendszer, de megőrzött az ellenzéki hagyomány, valamint újra létezni segített az akkori kezdeményezés és annak valóban társadalmi vitája.
Az előkészítésben akkor közreműködő neves kutatók, az azóta eltelt fejlődés elemzői és alakítói, és az európai, valamint a globális civil társadalom magyar részesei és vizsgálói beszélgettek kellemes vitalégkörben, amelynek jómagam is részese lehettem, arról, hogy vajon az akkori normák ma, a 21. század europaizált és globalizálódó Magyarországán még elégséges keretet jelentenek-e a civil társadalom fejlődéséhez.
Mi a válasz? Sokrétű, elgondolkodtató, provokatív- mit ért el a magyar „civilitas" az egyesülési jogszabály keretében, abba az irányba haladt-e amelyet a törvény alkotói neki szántak és a törvény megfelel-e a változó világ sok új követelményének? Ki gondolt akkor például a ma már megismert „álcivilekre", vagy a civil szerveződést is felhasználó pénzügyi manipulációk gubancaira? Vissza