Húsz év

Fülszöveg

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát Kosáry Domokos javaslatára, hosszas és gyakran viszontagságos előkészítő munka után 1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia hozta létre. így kívánta rehabilitálni azokat a művészeket, akiket 1949-ben kizártak az MTA tagjai közül. De a jóvátételen túl, bármennyire nemes és méltányos gondolat, volt az alapításnak egy mélyebb oka is. Kosáry az MTA elnökeként helyre kívánta állítani az intézményes akadémiai kapcsolatot az alkotó emberi szellem két hatalmas területe, a művészet és a tudomány között.
A Magyar Tudományos Akadémiának megalakulásától kezdve írók és más művészek is tagjai voltak, sőt, az első években az akadémiai eszmének ők voltak a legfőbb letéteményesei. Ha az évtizedek során, az Akadémia feladatainak változásával egyre kevesebben is, de Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Arany János nagy korszaka után olyan kiemelkedő alkotók képviselték a művészetet, mint Babits Mihály, Illyés Gyula, Bartók Béla, Kodály Zoltán. A Széchenyi Akadémia alapító tagjai, Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Szabó Magda, Vas István és mások nemcsak méltó folytatói, hanem természetes szellemi örökösei voltak a korábbi tagoknak, a szellemi folytonosságot képviselik.
A Magyar Tudományos Akadémia ez év májusában emlékülésen rója le tiszteletét néhai elnöke előtt, Kosáry Domokos (Selmecbánya, 1913-Budapest, 2007) születésének centenáriumi évében. Ezzel a kötettel, amely a Széchenyi Akadémia húszéves történetét mutatja be, rá, Kosáry professzorra, akadémiánk életre hívójára is emlékezünk. Vissza