Hunyt mesterünk

Arany János kritikusi öröksége

Szerző

Róla szól

Budapest

'Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk ' összes példány

Kiadó:	Argumentum Kiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1994
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	417 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	963-7719-71-7
Megjegyzés:	Második, javított kiadás.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Arany János költőként és kritikusként egyaránt kimagaslik társai közül, írta 1861-ben Gyulai Pál. Ma már kevesen tudják, hogy a költő milyen kiváló irodalomkritikus volt. Könyvemben életművének ezt az elfeledett oldalát igyekszem megvilágítani. A huszadik század végéről tekintve e kritikusra, modern irodalomelméleti irányzatok előfutárát tisztelhetjük benne. A magyar strukturalizmus atyja. Ahogy költőként, kritikusként is a műszerkezetre összpontosított, a részek szerkezeti helyénvalóságára, az egész összhangjára és ökonómiájára. Kritikusi normahasználatának elemzéséből egy sajátos mentalitás bontakozik ki, melyben esztétikai, bölcseleti és vallási motívumok egyéni szövevényét követhetjük nyomon. Eposzkritikai normái közvetve az "eleve elrendelés" kálvini tételével, lírakritikai normái az "idomteljesség" eszményével, világnézeti normái pedig a "kiengesztelődés" teológiai és művészetelméleti gondolatával függnek össze. Szemléletmódja három nagy hagyománnyal áll rokonságban: a... Tovább

Tartalom

Előszó	9
Elméleti kiindulópont egy kritikusi életmű vizsgálatához	15
Tisztázandó: a kritikatörténet-írás tárgya	18
A kritika mentalitástörténeti jelentősége	22
A szolgálólány felszabadítása: a kritika mint világkép és önmeghatározás	24
A kritika jelentősége függetlenedhet tárgya értékétől vagy állításai igazságától	29
A kritika paradox kettőssége: normatív értékelés és értékelő normaképzés	34
A kritikatörténet-írás mint a normafeltárás tudománya	40
A módszertan megújításának szüksége	48
Előzmény: búcsú a helyreállítás pozitivista ábrándjától	49
Előzmény: (poszt)modernizálódás a szövegkritikában	62
Következmény: el kell szakadnunk a welleki módszertől	67
"Sunt certi denique fines": Arany kritikusi alapnormája	73
Szorongás és határkeresés: a korabeli kritika szemléletformáló létélménye	76
Határkijelölő normaképzés Arany kritikáiban	85
"Mondani éppen azt" és "üvegtisztán kifejezve": a jelentés megkötésének normája	86
"Csupán annyit a testből": a képzelet megkötésének normája	96
"Helye van minden sornak, szónak: a szerkezet megkötésének normája	103
Az eleve elrendelés poétikája: eposzkritikai normák	113
"Nem chimaera-e nép-epost gondolni?" A költő-kritikus műfajelméleti dilemmája	114
Elrendelés, végzetszerűség, hagyományelfogadás: megkötöttség változatai az eposzban	137
"Sorsa Isten által már eleve el van határozva": az eposzi hős útjának példázati jelentése	138
"Az események egymásból folyó láncolata": végzetszerűség az eposzi cselekményben	151
"Mint pap a textust": az eposzi hitel elmélete	165
Az "idomteljesség" poétikája: lírakritikai normák	185
Az "idomteljesség" eszményének forrásai és jelentősége	186
A tagolt "idomteljesség" többszintű számonkérése	191
Az egész költemény szintjén: hangvételi egység; főmozzanat és alárendelődés; fokozatos emelkedés	191
Versszakok és sorpárok szintjén; versszak és "fogat"; a sorpár egysége; enjambement és közölés	197
Sorok, félsorok és ütemek szintjén: soregység és sorvég; rím és ritmus; inverzió, cezúra, koriambus	202
"Idomteljesség", "Vollendung" és organikus műegész	212
A "kiengesztelődés" poétikája: világnézeti normák	221
Megváltástan és katarziselmélet határán: a "kiengesztelődés" mint közös világnézeti norma	222
Arany küzdelme a világnézeti közmegegyezés finomításáért	240
A meghasonlás élménye a költő mindennapjaiban: az igavonás-érzet és menekülésvágy alkotói problémája	241
A nagyidai cigányok mint "a pessimizmus nyelvöltögetése": a szerző válasza kritikusainak	246
Vitája Erdélyi Jánossal a "művészi kibékülés" normájáról	251
"A művészet harmóniája nem mindig az optimismusé": Az ember tragédiája védelmében	261
"Állítson a költő keresztet az ily örvény fölé": bírálata Tompa verseskötetéről	263
Normahasználatának öntörvényű lélektana és logikája	268
Normákon túl: a modern kritikus ismerős arcéle	277
Újfajta beidegződések: Arany kritikusi modernsége	278
Előfeltevései a kritika viszonylagos érvényéről	287
"Ki egyszerű egészvoltában tekinti e compositiót": a magyar strukturalizmus atyja	295
"Kompozíció" és "kelme" ökonómiája: Arany és a Ransom-i "structure" és "texture"	297
A szerkezeti helyénvalóság elve: Arany és a Brooks-i "dramatic propriety"	305
Túllépés a tárgykritikán: Arany és a Barthes-i szemléletváltás	309
Egy kritikusi látásmód antropológiájához	319
A visszatisztítás nosztalgiája: a klasszicizáló irodalmi hagyomány	322
A visszatisztítás nosztalgiája: a logocentrikus nyelvkritikai hagyomány	329
A visszatisztítás nosztalgiája: a református ikonszemléleti hagyomány	338
Epilógus: Kallódó örökség	349
Jegyzetek	355
Bibliográfia	401