Hagyományok és újabb törekvések a helyesírástanításban

Előszó

A korszerű didaktikai kutatások feladati közé tartozik a készségek kialakításának tanulmányozása is. Ehhez az út annak vizsgálatán át vezet, hogy bizonyos konkrét készségeket hogyan kell kifejleszteni. Ez a felismerés volt az egyik leglényegesebb indítéka annak,hogy a helyesírási készség kimunkálását választottuk feldolgozásunk tárgyául. Ez egy készség, még pedig egy igen sajátos készség, amelyre nagy szüksége van a tanulónak egész iskolai tevékenységében, egész élete során, s amelynek így fontos szerepe van a tanuló személyiségében. Nem véletlen, hogy NAGY SÁNDOR a jártasságok és készségek bonyolult együtteseit olyan példán szemlélteti, amelyben a helyesírási készség is szerepel. "Jellemző példa, az iskola életében lépten-nyomon szereplő iskolai dolgozatok készítése. Annak érdekében, hogy a tanuló a dolgozatot tartalommal tudja megtölteni, s a tartalom világos elrendezését elérje, figyelmét és gondolkodását erre kell összpontosítania. Ugyan akkor szüksége van arra, hogy pl. az írás technikája ne okozzon nehézséget, hogy az már gépies folyamat legyen. Szüksége van nyilvánvalóan arra is, írás közben sok helyesírási szabályt automatikusan vagy szinte automatikusan tudjon alkalmazni."
(NAGY SÁNDOR, Didaktika. Bp., 1967. 52-3.)
A különösen bonyolult feltételek között folyó pedagógiai kutatásnak általában nagy gondot kell fordítania a tapasztalatok történeti felhalmozására, arra, hogy számba vegye és megőrizze azt, ami elvi jelentőségű a korábbi oktatásban. Ez alapozza meg az újabb törekvések megértését, mérlegelő megítélését. Ami általában fontos a pedagógiának, az rendkívül lényeges a kezdő kutató számára. Mindenekelőtt a múlt hagyományai és a jelen törekvései körében kellett tájékozódnunk, amikor a pedagógiának e nyelvészettel határos területére léptünk. Mindebből következik vizsgálatunk elsődlegesen elméleti jellege. Vissza