Hunyadi László

Előszó

Erkel Ferenc egyik legkiválóbb magyar zeneszerző, a magyar nemzeti opera megteremtője, karmester, zongoraművész, pedagógus. (Született 1810-ben Gyulán, meghalt 1893-ban Budapesten.) Rövid ideig Pozsonyban tanul, majd Kolozsvárra kerül, ahol megismerkedik a kor uralkodó magyar zenei stílusával, a verbunkossal. Pesten, mint zongoraművész arat jelentős sikereket, a hangversenydobogót azonban hamarosan karmesteri pálcával cseréli fel: előbb a budai magyar színtársulat, majd a pesti városi német színház s végül a Nemzeti Színház karmestere. 1840-ben a Báthori Mária című dalművével lép a közönség elé; négy évvel később a Nemzeti Színház színpadán kerül előadásra egyik kiemelkedő alkotása: a Hunyadi László. A közönség kitörő lelkesedéssel üdvözli a művet, amelynek dallamai a nyugati hatások mellett is élénken visszhangozzák a magyar verbunkost. A hallgatóság a forradalmi lendületet, a hazafias lángolást köszöntötte a műben és nyomban felismerte, hogy az opera jelképes beszédében Erkel Ferenc a Habsburg zsarnokság ellen emeli fel szavát és ostorozza az idegen elnyomókkal szövetkező magyar főurakat.
1861-ben kerül bemutatásra legkitűnőbb színpadi alkotása: a Bánk bán, amelyet még több értékes mű követ: Sarolta című vígoperája (ezt közvetlenül a Bánk bán után írja); Dózsa György (1867); Brankovics György (1874); Névtelen hősök (1880); István király (1885). Vissza