Hunyadi János és kora

Előszó

Bonfini tömör jellemzését Hunyadi János életpályájáról így folytathatnánk: a kiváló hadvezérből az egész kereszténység védelmezője, "atletha Christi", Krisztus bajnoka lett. A nyugati keresztény világ feje, a pápa adta neki ezt a címet, és a cím még életében nimbuszt vont alakja köré. Mint minden nagy ember, ő sem kerülhette el alakja egyfajta idealizálását. De nemcsak a kortársak, a későbbi, sőt a legújabb korok "krónikásai " is hozzájárultak ahhoz, hogy Hunyadi alakja csak pozitív vonásaiban álljon előttünk, egy kissé emberfelettivé nőjön. Hunyadiról, az "ország védelmezőjéről", majd később a nemzeti múlt nagy alakjáról nem illett másként, mint a tisztelet és elismerés hangján beszélni. Így vált azzá az idealizált hőssé, akinek minden cselekedete vitán felül állt, aki kortársai közül jó néhány fejjel kimagaslott. Történetírásunknak azonban mindig volt egy olyan vonulata is, amely - anélkül, hogy Hunyadi nagyságát kisebbítette, jelentőségét kétségbe vonta volna - igyekezett a századokon át rakott talapzatról leemelni őt, és visszaállítani azok közé az emberek közé, akik között élt és tevékenykedett. E törekvések egy reálisabb Hunyadi-portré kialakítására különösen az utóbbi évtizedekben biztatnak sikerrel, amikor történetírásunk oly sok kiváló munkával járult hozzá, hogy Hunyadi koráról és benne az ő szerepléséről alkotott kép tovább tisztuljon, élesedjen. A korszak, amely elválaszthatatlanul összeforrott az ő nevével, nem tartozik az ország történetének békés, kiegyensúlyozott korszakai közé. Amikor csaknem szakadatlanul állni kellett a török háború "perzselő dühét, az ország belső rendje is felborulással fenyegetett, "Belső széthúzásunk... olyan állapotba juttatott..., hogy a legtöbb rettegést saját katonáink, saját fegyvereink keltették..." - írta az 1445. évi állapotok jellemzésére a korszak Hunyadi melletti kiemelkedő egyénisége, Vitéz János. Néhány évvel később ugyanő már arról számolhatott be, hogy "csaknem az összes akadályt elhárítottuk, amit a belviszály dühe jelentett...." A korszakot éppen ez a kettősség, a széthúzó és összetartó erők egymással való küzdelme jellemezte, amelynek a tétje nem kisebb dolog volt, mint a magyar állam egységének felbomlása vagy megmaradása. E küzdelem során alakult ki a század derekára a magyar rendi állam, ami az összetartó erők felülkerekedését is jelentette. Hunyadi János azok közé tartozott, akik az állam sorsát közvetlenül befolyásolhatták, s elmondhatjuk róla, hogy tevékeny élete során nagy része volt abban, hogy a magyar állam megőrizhette egységét, és sikeresen állhatta a háború "perzselő dühét".
Munkánk azt tűzte ki célul, hogy az utóbbi évtizedek eredményeit egymás mellé sorakoztatva Hunyadiról és koráról a lehetőségekhez képest hiteles képet adjon. A könyv az európai gazdasági, társadalmi fejlődés bemutatásával indul. Tesszük ezt pedig azért, hogy Magyarország helyét pontosan kijelölhessük az európai tablón, hogy jobban megismerhessük, melyek azok a vonások, amelyek alapján Magyarország is az európai országok nagy közösségéhez tartozik, és melyek azok, amelyek a magyar fejlődést megkülönböztetik a nyugat-európai, de bizonyos mértékben a közép-kelet-európai országok fejlődésétől is. Vissza