Előszó
A világraszóló nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileumát, úgy érezzük, nem ünnepelhetjük méltóan anélkül, hogy a diadal hősét, a legendáshírű hadvezért, Hunyadi Jánost, a világmagyarság...
Tovább
Előszó
A világraszóló nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileumát, úgy érezzük, nem ünnepelhetjük méltóan anélkül, hogy a diadal hősét, a legendáshírű hadvezért, Hunyadi Jánost, a világmagyarság érdeklődésének középpontjába ne állítsuk. Erre kötelez bennünket elsősorban a hála és kegyelet a hérosznak, - „a haza atyjának és megmentőjének" - emlékével szemben, de még inkább az a megfontolás, hogy a Hunyadi által képviselt eszme, az egyéniségéből kisugárzó heroizmus, fennkölt erkölcsiség és mély vallásosság azok a nélkülözhetetlen lelki tulajdonságok, mélyekkel felvértezve az öt világrész magyarsága az új honfoglalásra elindulhat.
Bár Hunyadi János, mint a győzedelmes múlt halhatatlan történelmi alakja, mélyen benne él minden magyar szívében, mégis szükségesnek tartottuk őt a jelen korhoz közelebb hozni, fényes haditetteit elmondani, jellemét megfesteni, hogy a nagy tragédiák útját járó magyarságnak legyen kire feltekintenie, legyen, kibe belekapaszkodnia, ha úgy látszik, hogy a zordon jelen örvénylő hullámai a feje fölött összecsapni készülnek. Hunyadi János szikla lesz a hullámokkal küszködők, hit és bizalom a kislelkűek és élő tiltakozás a magyarságukat olcsón áruba bocsátók számára.
Nagy történelmi időkben nagy egyéniségek kell, hogy mutassák az utat, kik a lángész intuitív megérzésévél vezetik népüket a szirtek és zátonyok között a jövő boldogulás, biztonság, az „élet" révpartjai félé. A híres törökverő arra is megtanít bennünket, hogy csak a megértés, kölcsönös tisztelet és egyetértés szelleme képes rendkívüli teljesítményekre. A viszály, a "sacro egoismo", a legbiztosabb út a teljes pusztulás felé.
Vissza