Hunnia füzetek 1990. február

Fülszöveg

"A Magyar Közösség tehát abból indult ki, hogy a magyarság a saját hazájában kisebbségben van: ninc sa hatalom birtokában. Szabó Dezős ezt így fogalmazta meg: "(...) Faj-talan, öntudatnélküli, szolidaritástalan, önmagáról megfeledkező politikát űz a magyarásg 1000 év óta. És mi az eredménye? Kiszorult az irányítás, a vagyon minden lehetőségéből. Elvesztette földjét, napról-napra szűkebb körre szorítják nyelvét, elvesztette a szelekció minden formáját, sorsa, jövője intézését."
Mindezt a tisztánlátó magyarok már sokkal korábban is észrevették." (Fitos Vilmos)

"A lét alaptételeit meg sem közelítve, támasz és talpkő nélkül tolonganak hát pártoskodóink új, ígéretes trambolinom felé. S amelyik kényszeredetten teszi, mert ilyen is van, az is tülekszik,mert ismeri a politikai hercehurcák farkastörvényeit... Ígenám, de meglepődve tapasztalják, hogy ott már javában edzenek az "európai hírű gondolkodók". Az újak. Merthogy a régieknek, például Lukács Györgynek, lejárt. Tanaikat, reparálás céljából, alkalmasint elszállítják, ahogyan nemrégiben például Lenin szobrát a Felvonulási térről... A talppontot elvesztő lebegés az oka minden szellemi, érzelmi és lelki beszűkülésünknek. Egy nemzet, melynek már nincsenek álmai, ideái, távlatai, megszűnt képzelő ereje, s elsorvadt fogékonysága! A felszínen működő, az ország társadalmának képviseletét éppen átvenni készülő, színtelen és szagtalan forgatagban legalábbis." (Kunszabó Ferenc)

"Könnyezők, sükete, bénák, vakok, elesettek és félig halottak, néma társaim, kínzott magyarok, a győzteseknek sokan daloltak, és nektek írok, szavatok vagyok!" (várkonyi László) Vissza