Hunnia füzetek 1989. november-december

Előszó

Bemutatkozás után
- az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Vagy az egyik nevet és a másik sír, attól függ, hogy a derűt vagy a borút akarjuk hangsúlyozni. De az is lehet, hogy csak a közmondás nyelvi nehézségéről van szó, mert tulajdonképpen együtt, egyszerre sír és nevet két szemünk.
Nevet az egyik, mert könyvhétre sikerült három fontos művet hazai nyomdafestékhez juttatnunk, de sír a másik, mert mikor Dr. Janics Kálmán, A hontalanság éveinek írója, nem minden veszélyek nélkül, vállalta a budapesti bemutatkozást, akkor a honi sajtó képviselői közül egyetlen egy sem jött el, noha bőven értesítve voltak. És nevet a szemünk, mert az „ellenforradalom"-ból hirtelen népfelkeléssé átkalapált 1956-os forradalomról és szabadságharcról megjelent könyveket a sajtó, rádió, televízió bőven méltatta, de sír is ugyanakkor, mert azt az egyetlen egyet, mit az ENSZ dokumentumként fogadott el, s minek alapján a szovjet és a magyar kormányt elítélte, azt meg sem említették.
Ez is megmutatja, hogy hirtelen szabadelvűvé lett sajtónk - van kivétel is - a demokrácián mennyire csak a saját demokráciáját, a sajtó szabadságán mennyire csak a saját szabadságát érti. „Haladó vagy, ha azt gondolod, amit mi gondolunk; szabad vagy, ha azt teszed, amit szabad!" Ez a diktatórikus elv, eddig kommunista, most kozmopolita előjellel, változatlanul érvényes, és untalan kinyilváníttatik. Vissza