Hunfalvy János Közgazdasági Szakközépiskola centenáriumi évkönyve 1884-1984

Előszó

A magyar történelemben, népünk küzdelmeiben, fejlődésében az iskola mindig meghatározó szerepet játszott. A tanító, a tanár mindenkor a nemzet formálója, felvilágosítója: nevelője volt. Ez a száz év voltaképpen szép fővárosunk életrajzával esik egybe. A polgáriasodó magyarság 110 éve egyesítette a Duna két partján fekvő ősi, régi városokat: modern, nyugati mintájú, a tőkés fejlődés feltételeinek megfelelő metropolisszá. És ennek a nagyvárosnak a fejlődéséhez, egy új polgári osztály szakemberképzéséhez kellett iskolákat teremtenie. Nem véletlen, hogy sűrűn ünnepeljük Budapesten a százéves szakiskolákat: ipari, kereskedelmi, közgazdasági tanintézeteket. Az sem véletlen, hogy - annyi iskolareform, név- és típusváltozás után - ezek az "öreg skólák" ma is élnek, alapvetően a régi célnak, a szakemberképzésnek szolgálatában.
A Hunfalvy János Közgazdasági Szakközépiskoláról sok jelzőt le lehet írni - csak éppen azt nehezen, hogy "öreg". Amiként a magyar valóság és a főváros újjászületett az elmúlt csaknem négy évtized alatt, ahogy kulturális politikánk eleven, friss légáramlatokat mozgat intézményeinkben: úgy fiatalodott meg a Hunfalvy is egy évtized folyamán. Elsősorban nem a régi falak, az épület megújulásáról van szó, bár ezáltal ez lett a főváros egyik legimpozánsabb, egyik legjobban felszerelt, leggondosabban kezelt intézménye. A megújulás az emberekben, a tantestületben történt meg még erőteljesebben: ez a nevelőközösség Budapest - talán az ország - egyik legalacsonyabb átlagéletkorú tantestülete. A fiatalság, a lendület természetesen nem az évek számától függ, hanem sokkal inkább attól a készségtől, amely a mindenkori növendékek megértését, a rájuk való hatást tartalmazza. Ez a könyv és ennek az iskolának szelleme azonban azt is bizonyítja, hogy a fiatalos erő, a korszerűség magas igénye mellett megfér, sőt elengedhetetlenül fontos a múlt értékeinek megbecslése, tisztelete. Vissza