Hun utódok, elpusztult hunos véreink

Előszó

Jelen kötetünket az elpusztult turáni népek ismertetésére szántuk. Ismét hű krónikások leszünk, krónikásai azon testvéreinknek, akiket elpusztultnak veszünk, mert letüntek a történelem szinpadáról, akár más népekbe való beolvadás, akár rokontörzsekkel való egybeolvadás, vagy valamely más ok miatt. Az ezen népek közé tartozó hunokról külön kötetben számolunk be, ez a kötetünk pedig egyharmad részében a hunutód avarokat ismerteti, többi lapjain a jelentősebb szerepet játszott elpusztult véreinknek adjuk rövid ismertetését. Sajnos, kimért területünk miatt nem tudunk róluk nagyobb részletességgel szólani, de mogyoróhéjban mégis adunk annyit, hogy a történelmi összefüggés lánca meg ne szakadjon.
Arra kérem olvasóimat, ne lapozzák unottan végig ezt a kötetet, mert ennek tartalma éppen olyan alapelme magyar mivoltunknak, mint a betük tudása az olvasásnak. És ne vegyék rossz néven tőlem ezt a kérésemet, hiszen kedves olvasóimnak egy része az, akik ennek megtételére talán akaratlanul ösztönöztek. Minden kötetem után szoktam leveleket kapni. Sokan örülnek, mások erre-arra kérnek. Van, akinek az útirajzok tetszenek s mindig azt kérik, ismét mások a komolyabb krónikás dolgokat sürgetik. Hun kötetemre kaptam a legtöbb irást. Ebből kettőt említek. Egyik legkiválóbb tudósunk irta, hogy most mutattam meg neki és mindenkinek a világtörténelem igazi tengelyét s arra int, nehogy a turáni népek összefoglaló történeténél elfeledkezzem erről. A másikat egy székely kollégám mondá s szemrehányást tesz benne, hogy miért nem irtam meg gyönyörködtető regény formájában a "Hunok három világbirodalmát". Igy ahogy van, nem szivesen olvassa mindenki (még én magam sem, tette hozzá), úgy pedig mindenki kapna utána. Erre csak azt felelhetem, hogy a regényes forma még megjön, ha Isten éltet, de az sohasem lehet olyan, ami igaz történetet s ezzel együtt igaz megösmerő áttekintést is adhatna olyan hosszú és nagy időkről, amilyent a kötet felölelt. Vissza