Humbl úr viszontagságai

Fülszöveg

Ki az a Humbl úr?
"Mindig úgy viselkedtem - írja önéletrajza végén -, ahogy az emberek követelték tőlem; alkalmazkodtam követeléseikhez, és ők, ahelyett, hog megdícsértek volna, megvetéssel sújtottak, és sértésekkel halmoztak el. Az egyik szánalmas szenteskedőnek nevezett, a másik pöcegödörnek és hülyének, valaki Scheisskerlnek és kreténnek, megint más rühös kutyának, a következő szégyentelen és nyavalyás szarházinak, semmirevaló és büdös kapcarongynak, olyan is akadt, akinek a számára bitang voltam, és olyan is, akinek undorító hüllő, satnya alak, áruló és gyilkos. Jaj, az a sok nyájasság és kedvesség, amellyel drága kortársaim etettek jutalmul azért, hogy magasabb rendű emberként mindig ügyeltem törvényeikre és rendelkezéseikre, és alkalmazkodtam azokhoz az eszmékhez, amelyeket nem én találtam ki, amelyekért tehát nem voltam felelős. Igaz, nem mindig volt ez így, vállalatunknál például az atyjuknak neveztek, de tudom, hogy hátam mögött száraz kórónak és dogmatikusnak hívtak; pedig én, Karel Humbl, most is harcolok a dogmatizmus ellen, és nemcsak a munkahelyemen, hanem a legmeghittebb magánéletemben is; Camus és Kafka könnyeit olvasom, és a vitrin fölött, ahol azelőtt Sztálin portréja lógott, majd Hruscsové, most Paul Klee avantgarde festő egyik képének ízlésesen bekeretezett reprodukciója függ..."
Humbl úr tehát - hamarosan talán ugyanúgy fogalom lesz, mint Svejk - egy minden rendszerhez, minden eszméhez készségesen s a maga érdekeit pontosan kiszámítva alkalmazkodó kaméleon, aki saját igazolására tárja elénk életét. Hogy éppen az aljasságaira keresett és felsorakoztatott mentségek, hogy éppen önigazolása leplezi le igazán, az már Neff bravúrja, aki ezzel a legújabb regényével minden kritikusa szerint maradandót alkotott a szatíra műfajban. Vissza