Előszó
Részlet a tartalomból:
"Közismert, hogy a magyar gazdasági válság - hasonlóan a többi volt kelet-európai szocialista országokéhoz - alapvetően az állami és a szövetkezeti vállalatok válságaként jelenik meg, hiszen ebben a szférában állítják elő a nemzeti jövedelem túlnyomó hányadát.1) Ennek a gazdálkodási válságnak legáltalánosabb tünete, hogy a vállalatok alacsony hatékonysággal hasznosítják a rendelkezésükre álló erőforrásokat és gyenge a jövedelemtermelő képességük. Ezek a tünetek a következőkben konkretizálódnak:
- indokolatlanul sok anyagot, energiát és munkaerőt használnak fel a gazdálkodási folyamatokban, ennek ellenére
- rendszerint termékeik és szolgáltatásaik még gyenge minőségűek is,
- drágán termelnek, s az átlagosan alacsony hatékonyság mögött
- kevés magasan jövedelmező, sok közepes és alacsony jövedelmezőségű és egyre növekvő számú veszteséges vállalat tevékenysége húzódik meg.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a torz hazai árrendszer, valamint a támogatások és elvonások kiszámíthatatlan és áttekinthetetlen volta miatt a hatékonyság és a jövedelmezőség igen távol kerül egymástól és csak bonyolult analízisek útján lehet megbízhatóan megállapítani, hogy a nyereség vagy a veszteség mit fejez ki, hogy tehát melyik a jó vállalat, s melyik a rossz. Úgy hisszük, hogy ez a magyar gazdaság alapproblémáinak egyik kulcskérdése.
A másik központi probléma ettől nehezen választható el. A mai napig sem alakult ki annak mechanizmusa, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatok erőforrásait (anyag, technológia, munkaerő) miként lehet produktív célokra felszabadítani. Azaz nem létezik még a „teremtő rombolás" azon szakadatlan folyamata, amely során a gazdaságtalan tevékenységek fokozatosan megszűnnek, s az erőforrások a jövedelmező területek felé áramlanak. Ez pedig csak akkor bontakozhat ki - miként ezt közgazdasági elemzések már kimutatták - ha létezik valóságos tőkepiac, amely pedig csak akkor képes működni, ha a tőkések, valódi tulajdonosok szabadon rendelkezhetnek termelési eszközeik, vagyontárgyaik felett (adhatják, vehetik, elidegeníthetik azt).
Ebből az következik, hogy napjaink legégetőbb, leglényegesebb dolga az a zsurnalisztikusi éllel megfogalmazható követelmény, hogy „tulajdonos kerestetik".
1) Bélley László-Rozgonyi Tamás: Vállalati gazdálkodás, vállalati szervezet, vezetői érdekeltség. Társadalomkutatás, 1989/2. szám.
Vissza