Hullámzó fény

Előszó

Czóbel Minka születésének 150. évfordulóját méltóképpen kívánja megünnepelni Anarcs község. Rangos rendezvényekkel, a költőnő síremlékének felavatásával fejezi ki a település az alkotó iránti tiszteletét. Ugyanakkor egy szerény könyvvel is szeretné reprezentálni a falu azt a gazdag lírai örökséget, amelyet máig sem ismerünk eléggé. Margócsy József, Kiss Margit, Pór Péter, Katona Béla és mások tettek ugyan tisztességes kísérletet Czóbel Minka költészetének megismertetésére, népszerűsítésére, de az igazi elismerés mindig elmaradt. Mi lehet ennek az oka? - tesszük fel óvatlanul is a kérdést. Talán nem ünneprontás, ha Czóbel Minka költészetének, pályájának egyenetlenségét elemezzük először. Ahogyan Pór Péter írja a Boszorkánydalok (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974) című válogatott kötet utószavában: „Életműve csupa érdekes kezdemény, - s alig-alig beteljesülés; A szél zárószakasza azonban felejthetetlen, A régi ház pedig, még szintaktikájának egy-két suta megoldása ellenére is, igazi remekmű." Czóbel Minka verseiben, versesköteteiben végighúzódik ez a hullámzás, változó színvonal, azonban hibátlan versek egész sorát hagyta ránk: A por; Magam vagyok; Otthon; Altató; Kik erre jártak; Az üvegfal; Alkony; Ködvárak; Ködvirágok; Az erdő hangja; Tükrökről, szobákról; Kőrisbogár; Baglyok; Halvány arcú lányok; Virrasztó; stb. A Nyírfalombok (1890); Újabb költemények (1829); Maya (1893); Fehér dalok (1894); A virradat dalai (1896); Donna Juanna (1900); Kakukfüvek (1901); Opálok (1904); Az erdő hangja (1914) című kötetek egy kibontakozó, tartalmi és formai szempontból egyaránt áttételesebb költészet ígéretét, kiteljesedését hordozzák. Vissza