Előszó
A vidám tudomány
A tizennegyedik század végén alapította I. Juan király Barcelonában azt az akadémiát, amely a Gaya Scienza nevében hordozta hivatását: hogy vidám legyen és tudós, hirdesse pompás költeményekben az életörömet, az élet javainak igenlését, és komoly tudományos művekben az élet nagy és titokzatos problémáit, a természet törvényeit.
Mikor a hosszas betegségéből fölépült Nietzsche egyúttal fölépült komor tépelődéseiből, önkínzó látomásaiból is, és fölemelkedett filozófiája tetőfokára: mielőtt Zarathustráját megírta volna, összegyűjtötte aforizmáit, amelyek már itt-ott harsány szóval hirdetik, mint kürtös heroldok Zarathustra érkezését.
A költő és a ma levél
Hofmannsthal prózai írásai két kötetet töltenek meg abban a gyűjteményes kiadásban, melyet a berlini Fischer-cég néhány év előtt rendezett a költő összes eddigi munkáiból. A sorozat természetesen még folyik, és a prózákból újabb két kötetet ígér a kiadó. Az itt közölt két darab a hosszabb tanulmányok közül való. Tulajdonképpen a "lírai essay" elnevezés illenék leginkább ezekre az "ennen szavaik pompája alatt roskadozó" írásokra. Az egyikben első látszatra doctrinair-jellegű témát variál, de annyi emberi motívummal tölti meg, az egyéni átélések oly gazdag skáláját játsza végig, a saját lelki világának oly sok rejtett és különös sarkára világít, hogy végigolvasva, túl a témán és annak objektív jelentőségén, maga Hofmannsthal áll előttünk, a költő, az intellektus legtökéletesebb, legérzékenyebb műszereivel mindenre reagáló lelki organizmus.
Vázlatok a zeneművészet új esztétikájához
"De hát mi a zene? Ez a kérdés tegnap este lefekvés előtt órákig foglalkoztatott. Csodálatosan vagyunk a zenével, mondhatnám, maga a csoda. Ott áll valahol a középúton gondolat és jelenség között; valami homályosan sejthető közvetítő szellem és anyag között, mindkettővel rokon, és mégis mindkettőtől különbözik; szellem, melynek az idő szab határt, anyag, melynek nincs szüksége a tér fogalmára."
E sorokat szellemtől ragyogó párisi levelei egyikében Heine Henrik írta.
Vissza