Előszó
Részlet a könyvből:
Mondhatom csinos kis levelet kézbesített ma reggel a posta. A súlya lehetett vagy egy fél kiló. A hatalmas boríték hátsó oldala tele volt ragasztva brazíliai bélyegekkel, első oldalán pedig a következő eredeti címzés állott:
Bettauer Hugónak, az Embernek, Wien, Gersthof.
Nagy, kövér betűk, amelyek brutális erőre és hajthatatlan akaratra vallanak. Kíváncsian téptem fel a borítékot, amelyből néhány száz részint gépírásos, részint kézzel irt kutyanyelv hullik, ki, a tetejűkben egy levél, amelyet ezennel szószerint ide iktatok:
Bettauer! Embertársam! Bocsásson meg, de nem tudom önt különben megszólitani. Iró ur? Főszerkesztő? Bizonyára ön is érzi, hogy mennyi közhely, banalitás sőt nevetségesség rejtődzik az efféle címzésben. Mi, akik gondolkozunk, nagyon jól tudjuk, hogy nem vagyunk mi lényegileg sem írók, sem szerkesztők, sem kiadók, hanem egyszerűen csak emberek. És ez nagyon szép címe mindazoknak, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen nagy és magasztos dolog Embernek lenni és sértő, lekicsinylő jelzője azoknak, akik nem mások, mint két lábon mozgó hiu bábok. És mert én Önt a szó legnemesebb értelmében vett egész embernek tartom, megnyugvással helyezem életem titkát és történetét a kezeibe. Egy szélhámosnak, betörőnek, kalandornak a különös történetét...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal