Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről

Előszó

Inter arma silent musae - mondták már a rómaiak. A háború valóban bénítólag hat a tudományos irodalomra, - de a tollat nem csavarja ki az író kezéből. A világháború szomorú örökségekép ránk szakadt gazdasági, politikai és társadalmi világkrízis azonban még a háborúnál is károsabb válságba dönti a tudományos irodalmat: a vékonyra szegett napi kenyér küzdelmes hajszolásában erőit felőrlő emberből kiöli az érdeklődést a tudományos kérdések iránt, elveszi az irodalmi termékek kiadásának lehetőségét és elkallódásra kárhoztatja hosszú évek tanulmányainak drágán kitermelt gyümölcsét.
Ilyen sorsra jutott három nagyobb munkánk kiadásra váró kézirata is. S ha a magyar biblikus irodalom szerény napszámosa ma rászánja magát egy terjedelmesebb művének kiadására, nem te gondolhat arra, hogy azt egyszerre teljesen kiadja, hanem csak részenkint bocsáthatja közre.
Ez a kötet is a „Zsidóság És Kereszténység A Múltban És A Jelenben" című munkánknak egyik, még pedig 2-ik része. Bizonyos gyakorlati szempontok mellett legfőkép azért e befejező részt adjuk ki előbb, mert ennek tartalma ma igen időszerű.
Figyelemmel voltunk arra, hogy ez - az előző anyag tartalmának részletes ismerete nélkül is - érthető, kerek egész legyen, amit néhány előző részlet betoldásával és jegyzeti közleményekkel igyekeztünk elérni. Szolgálja e szerény kötet azt a célt, amely művünk megírásában állandóan szemünk előtt lebegett. Ennek a célnak pedig maga a világ Megváltója adott legszebb fogalmazást fenséges főpapi imájában: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttéi Jézus Krisztust" (Jn. 17, 3).
Kalocsa, 1932. Krisztus Király ünnepén.
A SZERZŐ. Vissza