Előszó
A gregorián ének
Az egyház értékelése
Az egyház legsajátlagosabb éneke. „Ezt örökölte a szentatyáktól, évszázadok hosszú során át ezt őrizte a legnagyobb gonddal a liturgikus könyvekben ... Ezt tekintette mindig az egyházi zene legmagasztosabb példaképének... Az egyházi kompozíció annál szentebb és liturgikusabb, minél inkább közelíti meg természetében, ihletében és ízlésében a gregorián éneket... Az istentisztelet mit sem veszít ünnepélyességéből, ha azon csak gregoriánt énekelnek" (Motu proprio 3.).
A zenetörténet értékelése
A szentzene törvénykönyvének ez az értékelése elég beszédes bizonyság. De nemcsak az egyháznak, a korszerű zeneesztétának is ugyanilyen a véleménye, mióta X. Piusz pápa újból életrehívta a hamisítatlan gregorián énekkincset. „A kontinens felett ettől kezdve mint valami óriási szivárvány ível végig a világ leggazdagabb dallamkultúrája, a Közép-tenger klasszikus zenéje, a gregorián ének. Minden dallamszövés forrása és mintaképe, telített bőség, túlcsorduló gazdagság ez a melodika, kisajtolt nedve elvirult világiájaknak, ezeréves szüret. Birodalma az emberi hang természetes dallamosságában gyökerező, örök törvények szerint tenyésző-hullámzó melódia-erdő, az egyszólamú zene legdiadalmasabb kivirágzása. Ahogyan csak ösztönös népi kultúrák tudnak megtermékenyülni és kivirulni egymásban, öntudatos művészi formáló-akarat szavára, egyetlen nagy terv keretében. íme, ez Róma műve a IV. és VIII. század között" (Szabolcsi Bence: A zene története, 49. old.).
Az OMCE értékelése
Ezért a cecíliás mozgalom kezdettől fogva a gregorián kultúra felvirágoztatásában és terjesztésében látta legelső föladatát. A klasszikus polifónia cantus firmusait és szabad ritmusát sem lehet megtanulni, mielőtt a gregorián ének alapvető iskoláját ki nem jártuk. Ezért zeneszerzők, orgonások és középiskolai énektanárok számára felekezeti különbség nélkül kötelező anyag a gregorián ének tüzetes ismerete. Az OMCE hazánkban is, megalakulása óta, számos elméleti és gyakorlati kiadvánnyal szolgálta ezt az ügyet, hiszen csak gregorián tankönyvből is 5 különböző jelent meg az elmúlt 70 év alatt. A Magyar Kórus fennállása óta csak állandóan fokozta ezt a munkát. Népszerűsítés végett filléres „Korális lap"-jaival, továbbá az ugyancsak olcsó „Korális füzetek'-kel elárasztottuk a kórusokat, a De angelis-misét százezer példányban kellett kinyomatnunk. A kántorkurzusokon a korális mindenütt első tárgyként szerepelt s Istennek legyen hála érte: templomi hangversenyeinknek is ezek a dallamok a legelső számai. Lapunk hasábjain úgyszólván minden kérdését megtárgyaltuk: helyes előadási módját, nehézségeit, orgonakíséretét, vezénylését, történetét, ritmusának problémáit, a solesmesi iskola előretörését és eredményeit stb. Ma ott tartunk, hogy jelen számunkban fejlődésének már gyökérszálaira is rámutathatunk.
Vissza