Hűbele kolesz (dedikált példány)

Fülszöveg

A bonyolult körmondatokat általában nem szeretik az emberek, kivéve persze akkor,
amikor valamilyen, addig nem ismert marhaságot világít meg, a maga különleges és érdekes szemszögéből, esetleg csak mondani akar valamit,
vagy netán véleménye van, bár ez nem hiszem hogy jó, viszont egy mondatot lehet húzni, mert nincs olyan szabály, ami azt mondaná nekem, az írónak hogy fejezzem be, s ha létezik is, nem érdekel, így aztán sokan mondják rám, hogy szeretem áthágni a szabályokat, amik ugye miért is lennének, ha nem azért, hogy elvessük őket, bár sokan szeretnek kapaszkodókat keresni ehhez az élet nevű sorsjátékhoz, mert nem érzik magukat elég szerencsésnek ahhoz, hogy fittyet hányjanak a horoszkópjuknak, de nem is erről akartam szólni, csak halkan jelezném, hogy kösz,
még megvagyok, s már megint egy hatalmas baromságon töröm a fejem, amit mások regénynek neveznek, bár tévesen, de úgysem fogom őket felvilágosítani, szóval itt van ez a valami, ha érdekel, s a mondat közepén még levegőt is vettél, akkor már elég gyakorlottnak érezheted magad ahhoz, hogy nekiveselkedj a most következő pár oldalnak, s ha mégsem
lenne bátorságod ehhez, ne nyugtalanítson, hiszen előbb-utóbb te is rájössz, hogy a túl egyszerű dolgok unalmasak, s majd szeretnéd kissé érdekesebbé s egyszersmind bonyolultabbá
tenni életedet, de ez csak maszlagszöveg, mert azt hiszem, hogy számít a véleményem, de ezt nézd el nekem, és szólj már rám, hogy tegyek végre pontot is, jó? Vissza