Missalia Hungarica

Előszó

Addig, amíg Pázmány Péter javaslatára az 1630.-i nagyszombati zsinat el nem fogadta a Missale Romanum-ot, vagyis a tridenti zsinattól előírt egységes misekönyvet, egyházmegyéink a Magyarországon kialakult régi miseritust követték és saját misekönyveikből olvastatták a szentmisét.
A régi magyar miseszertartások és miseszövegek írott és nyomtatott emlékei rendkívül becsesek számunkra. A régi magyar miseliturgia kutatóinak egyetlen forrásmunkái s egyúttal értékes maradványai annak a régi magyar könyvkultúrának, amely Mátyás fényűző bibliofil hajlamától eltekintve, elsősorban a középkori vallásos hitéletben és humanista főpapjaink kultúrális törekvéseiben gyökeredzett.
Hess András budai ősnyomdász eltűnése után a magyarországi nyomdászat hosszú ideig szünetelt, de a nyomtatott könyv mégis utat tört a magyar olvasóhoz és a magyar egyházhoz. Mátyás király rendeletére már 1480-ban kinyomatták Velencében az esztergomi egyházmegye breviáriumát (GW 5468). Ettől kezdve gyors egymásutánban jelentek meg a magyar egyházi szerkönyvek szebbnél szebb kiadásai, melyeket a Budára telepedett élelmes könyvárusok a legkiválóbb külföldi officinákban rendeltek meg. A nyomdászat korábbi évtizedeiben főleg német birodalmi nyomdászok dolgoztak a magyar könyvpiac számára. Midőn azonban a 15. század végén a velencei nyomdászat lendületes fejlődésnek indult és liturgikus nyomtatványai még a legtávolabbi egyházmegyékbe és kolostorokba is eljutottak, a hazai könyvárusok is majdnem kizárólag Velence felé fordultak megrendeléseikkel. Jutott azonban munka a távoli francia nyomdászoknak is, akik néhány szerkönyv és magyar hitszónok művének kinyomtatásával ismertették meg hazánkkal virágzó iparukat. Vissza