Előszó
Sajátos könyvet tart kezében az Olvasó: forráskiadványt, amely egyszersmind feldolgozás, méghozzá - a szerző szándéka szerint - láthatóvá tett történelem. Ez a szó szoros értelmében vett történelemszemlélet: a tömeges választási adatsorok számítógépes feldolgozásának eredménye.
A rendszerváltás következtében lehetővé is, szükségessé is vált a korábban hallgatag választási adatsorok megszólaltatása. Mint minden politikai rendszer, a többpárti versengést megteremtő jelenlegi is keresi történeti előzményeit. Az „elődök" rokon vonásai a jövőnek távlatot, eltérő vonásai a haladás öntudatát adhatják. A parlamenti választásokon nyugvó képviseleti demokrácia nem meríti ki a politikai demokrácia fogalmát (a közvetlen demokráciára, a civil társadalom működésére és a legitim tiltakozási formákra ezúttal csak utalást tehetünk), de annak kiemelt fontosságú, működésének folyamatosságát biztosító eleme. Ennélfogva a parlamenti választások tüzetes vizsgálatának eredményei nemcsak a politikai elitek és a tudományos kutatással hivatásszerűen foglalkozók, hanem a társadalom minden rétege, csoportja, sőt minden egyes állampolgár számára becsesek lehetnek: ismeretük hatékonyabbá teheti a politikai érdekérvényesítést. Az ezredforduló társadalomkutatása minden korábbinál jobban támaszkodik a kvantitatív, számszerűsíthető információkra, s ennek alapján az átlagoktól való eltérés vizsgálatára. A választások eredményeit tehát történeti-statisztikai szempontból úgy is felfoghatjuk, mint a felnőtt lakosság (pontosabban a választásra jogosultak) teljes körében elvégzett a politikai irányultság mérésére irányuló vizsgálatot. A választások eredményei ebben a felfogásban társadalomstatisztikai adatsorokként jelennek meg. A választások fontos sajátossága, hogy ezt a „felmérést" meghatározott időközönként újból és újból elvégzik. Így figyelemmel kísérhetjük a társadalom politikai tagoltságának időbeli alakulását.
Köteteink alapján újraépíthető a számokban megjelenő történelem: a települések adataiból a választókerületi eredmények, majd abból a megyei és országos kép. Köteteink is ezzel az induktív módszerrel készültek, közlésük sorrendje azonban más logikát követ. Először az országos képet ismerhetjük meg, ezt követi a választókerületekről készült kötet, a sor az egyes települések adataival zárul.
Az első kötet összeállításánál nem kerülhettük meg azt a fontos kihívást sem, amelyet a képiség, a vizuális információ radikális felértékelődése jelent. A térképek feladata a térbeli jellemzők pontos képi bemutatása, hiszen ez a megjelenítési mód szemmel pillanatok alatt átfogható, és rövid idő alatt a részletek és a különbségek is könnyen érthetővé válnak. A közlés szempontjából nem hagyható figyelmen kívül az a fejlemény sem, hogy a fiatalabb nemzedékek már a televízió, majd a telekommunikáció vizuális kultúráját tekintik mindennaposnak. Mit sem ér egy olyan közlés, amely nem veszi figyelembe olvasóinak kulturális és fogyasztási szokásait.
A kötetek összeállításánál igyekeztünk figyelemmel lenni a lehetséges felhasználók különböző igényeire. Kívánatos ezért röviden kitérni arra, kiket tartunk potenciális érdeklődőknek. A leggyakrabban valószínűleg a XX. századi társadalomkutatással hivatásosan foglalkozó történészek, politológusok és szociológusok használják majd.
Vissza