Előszó
Vác a legszebb magyar barokk városok egyike. Utcáinak ódonsága, műemlékei, környékének tájképi szépségei, valamint mai, lüktető forgalmú, modern élete az év minden szakában sok-sok látogatót vonz....
Tovább
Előszó
Vác a legszebb magyar barokk városok egyike. Utcáinak ódonsága, műemlékei, környékének tájképi szépségei, valamint mai, lüktető forgalmú, modern élete az év minden szakában sok-sok látogatót vonz. A kulturált kis város festői módon, hosszan nyúlik el a Duna bal partján, beékelődve a nagy Magyar Alföld budapesti medencéjének északi csücske és a nógrádi dombsor közé. Idegenforgalmi látottságának másik fő oka: Budapesthez való közelsége. A magyar fővároshoz mindössze 34 km-re fekszik. A két város között a jó összeköttetést számtalan vonatpár biztosítja, autóbuszokkal pedig úgyszólván óránként érhetjük el a több mint 30000 lakost számláló városkát.
Földrajzi helyzete rendkívül kedvező. A város síkságon, víz és hegyek találkozásnál épült, a Duna teraszaira, Európa egyik legszebb folyam-könyökénél. A Vörösmarty által "országos folyamnak" tisztelt Duna Vác határában éles kanyarral hirtelen délnek fordul, s kikerülve a hegyek szorításából, futását is meglassítja, majd szétterül a lapályon. Mindez rendkívül látványossá teszi partjait, mely a teraszokra épült város egyes pontjairól szemlélve, elragadó képet tár nézője elé. A város egyébként sem szűkölködik természeti látnivalókban. Közvetlenül felette a 652 méter magas Naszály-hegység emelkedik magasba, festői hátteret húzva a hegy lábaira felkapaszkodó házsorok mögé. A házak mögött gyümölcsösök, szőlők tarkítják a tájat, majd sötétzöld erdőségek következnek, itt-ott csupaszon álló szikla-alakzatokkal ékítve. Bármerre is fordulunk, a változatos tájképi elemeknek rendkívüli sokaságát figyelhetjük meg. A Duna széles csíkját ártéri ligetek, erdőcskék szegélyezik, túl a szigeten pedig a Pokolcsárda élénk színfoltja integet felénk. A hegyről lerohanó patakok, víz-erek mély bevágásokat hoztak létre a talajban, amelyek még tovább tagolják az amúgy is változatos felszínt. Ahol pedig azonos növénytakaró borít egyhangú leplet egy-egy tájrészletre, ott fehérre meszelt présházak űzik el a látvány unalmát. E festői keretben pihen maga a város, zöldpatinás kupoláival, piroscserepes háztetőivel, tornyos villákkal, ódon középületekkel, bájos ligetekkel, parkokkal, mindazzal a sok kis apró részlettel, amelyek oly kedvessé teszik Vácot az ideérkező vendégek szemében...
Vissza