Hozzátartozó hiányában (dedikált példány)

Fülszöveg

...A gazda megkerülte a kukoricást. Hátulról osont oda a guggoló lányhoz. A lány megriadt, még a sikoltás is bennemaradt. Látta ő a gazda szándékát már jóelőre. Először ad, aztán meg elvesz. Valakinek fizetni kell. Hagyta, hogy a gazda feldöntse, s ott a hugyos földön elvégezze rajta a dolgát. Mégcsak nem is nyögött, csupán szétterpeszkedett, közönyösen bámulta a kukorica bajonettként kihegyezett leveleit, s hallgatva a gazda erősödő, majd megnyugvó fújtatását.
...Lajos állt az ajtóban lerobbanva, borgőzösen.
- Bajban vagyok Virácska! Csak te segíthetsz! Pénzre lenne szükségem!
Elvira hallgatott kis ideig. Lázgyötörte arcán furcsa pír futott végig. Lajos ismételt:
- Pénzre! Érted?
- Meghalt az anyám! - ejtette ki a tőmondatot. Majd egy pillanat múlva megkeményítette vonásait. - Meghalt! Érted? És nincs miből eltemetni. Te meg idejössz pénzt kunyerálni? Adsz valamit legalább Bandikának? Mi jogon kérsz te pénzt?
...Jóska hallgatott. Arca sápadtan zihált. Ági folytatta: - Te mindig a bajt keresed. Örökösen magadba bonyolódsz. Te sohasem leszel más, csak az eldobott, aki mindig bizonyítani akarja, hogy él. Magának, a saját törvényei szerint.
- Miért? Tudsz más törvényt is?
Ági rájött, milyen tehetetlen. De már élt benne az elhatározás. Meg kellene főzni azt a galócát. Hiszen semmiség. Véletlenül belekeveredik. A dédelgetettjei ölik meg, akik elől menekült vele együtt.
Ott párolog az edényben. Belenéz a fiú szemébe. Nem tudja megtenni. Nagy üvöltéssel lerántja az abroszt. Törik a tányér, a vizeskancsó és a cseréptál...
Jóska elment. Nehéz becsapni a farkas szimatát... Vissza