Hozsanna!

Előszó

Katolikus magyar testvérek!

Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, XII. Pius pápa - elődeinek (X. és XI. Pius) ismételt parancsa és buzdítása után - 1947. november 20-án kiadott "Mediator Dei et hominum" apostoli körlevelében újra lelkünkre köti a szent-ének ápolását.
"A szentmiseáldozatban az isteni Üdvözítő, az ő drága vérén megváltott gyermekeivel együtt zengi végtelen szerelmének himnuszát. A közösség, ha áhítattal vesz részt az áldozatban, hogyan is hallgathatna ilyenkor, hiszen "aki szeret - az énekel" (Szent Ágoston), és miként a régi mondás tartja : "aki énekel, kétszeresen imádkozik". A küzdő Egyház tehát, vagyis a papok és a hívek együtt, beleszövik éneküket a dicsőséges Egyház és az angyalok kórusába, hogy valamennyien együtt zengjük a dicséret nagyszerű és örök himnuszát az isteni Szentháromságnak, miként mondjuk: "engedd meg, kérünk, hogy velük egyesíthessük a mi szózatunkat. (Prefáció)."
A pápa nem hiába zengi az ének dicséretét.
Hiszen az egész új-szövetség énekszóval kezdődik: tavaszi éneket dalol a Boldogságos Szűz a Magnificat-ban, háladalt rebeg Zakariás a Benedictus-ban, és hattyúdalát zengi Simeon a Nunc dimittis-ben.
Az Úr Jézus a legnagyobb egyszerűségben és szegénységben lépett e világba. Tudta, hogy hol vannak a márványpaloták és porfür-oszlopok, - de lemondott róluk és megelégedett egy istállóval... Vissza