A palicsi fürdő és a Böge-csatorna

Előszó

„ ...mindenkinek elég egyszer megváltoztatni lényeget: boldogok, akiknek úgy sikerült, hogy jobbak lettek." (Janus Pannonius)
A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Szabadkához tartozó területek felszínvizei a Kelebiai-tó, a Nagy-rét, a Jaszi- és a Cigány-bara, a Rogina bara, a Gáti-tó, a Fűzfás-ér, a Sömlyék, a Gáti-vízfolyás, a Mlaka, az ún. Petroseva csesma, a Baranyi-sömlék, a Palicsi-, a Vér-, a Sós- és a Ludasi-tó, valamint a Kőrös-, a Csík- és a Krivaja-ér voltak (1-4. mellékletek). Ezek egy része két vízrendszerbe tagolódott. Az egyikhez a Kelebiai-tó, a Nagy-rét, a Jaszi-bara, a Fűzfás-ér, a Sömlyék, a Cigány-bara, a Mlaka, a Gáti-vízfolyás, az ún. Petroseva csesma, a Baranyi-sömlék, a Gáti-, a Palicsi- és a Vér-tó tartoztak; a másikat a Kőrös-ér és a Ludasi-tó alkották.
Habár e vizek közül úgy a Kőrösön, mint a Csíkén, illetve a Krivaján is ki lehetett jutni a Tiszára, Szabadkának, ekkor Maria Theresiopolis szabad királyi városnak mégsem volt kijárata a közlekedést, s így a kereskedelmet megkönnyítő nagy folyókra. A hajózható víziút szükségét a Tiszát a Dunával összekötő Ferenc-csatorna kiépítése is bizonyítja; ezt Kiss József és öccse, Gábor elképzelése szerint épp ez időtájt tervezték, vitelezték ki és 1802-ben adták át a forgalomnak.1 Szabadkának ezt a hátrányát Kiss József egy másik terve próbálta kiküszöbölni: hajózható csatornával szándékozta összekötni a várost és Kanizsát (2. fejezet). Egy szakaszát, mint árapasztót, a Böge-csatornát 1817-ben készítették el. így a Vér-tón át kapcsolatba került a Palicsi- és a Ludasi-tó, illetve a fönt említett két vízrendszer, aminek következtében e tavak vízminőségében és élővilágában is változások kezdődtek el (3. fejezet).
A Palicsi-tó környékén elterülő szántóföldek az 1780-as évektől találtak gazdára (2. melléklet). Köszönve az árapasztásoknál jelentkezett nehézségeknek, felvetődött a Palicsi-tó teljes lecsapolási terve is (4. fejezet). Vissza