Hova tűnt a kék madár?

Előszó

Kopogtató hitvallásom
Túl sok az, ami a huszadik században történt! A világban. Egy nép életében. Még egy emberében is Megírni? Lehetetlen minden „érdekeset"! Szépet, szomorút. Óriási dolgokat, vagy éppen az aprók legkiáltóbb jellemzőit
Megpróbálok felszínre hozni az embersorsok (érzések) óceánjából - valamit. Aminek részese lehettem. Ami életem egyik indítója, talán meghatározója, kulcsa is lehetett.
Ami kezdettől - mindenkor és mindenek felett - örök összehasonlításokra, bírálatokra, magatartásom szabályozására is késztetett S ahogy idővel távolodtam a kortól, míg a történelem sáros-véres kereke sokszor fordult - emlékeim súlya egyre nőtt, abszurd álmok határait is túllépték a valóságok
„Költő hazudj, csak rajt ne fogjanak " - a legtisztább lelkű magyar költő - őmaga a feddhetetlenség mintaképe, aki sose hazudott! - érezhető malíciával ejthette ki e nyilatkozatot
Én talán mindig merev voltam hasonló igékkel szemben. Minek hazudni? Mikor a Valóság gazdagabb minden fantasztikumnál, „mű"-alkotásnál?! A Való színesebb - csillogóbb és félelmetesebb - a csillagos égnél. Szívhezszólóbb és szívbe-markolóbb! Tanulságosabb és érdekesebb. Minden elképzelést és - kozmetikázást felülmúlóbb
A többé-kevésbé sikeres emberi erőlködések szürkék igazában. Érdektelenek és értéktelenek.
Aki ír, legyen bátorsága megírni az igazat. S ha vénája van, arra iparkodjon, hogy a reálitás szép vagy szomorú, mindenképpen vonzó legyen. (A költészet legfőbb értéke a Szépség!!!)
A Történelem - óriásoké és parányoké - tényadataival és hangulataival a teljes igazat és vonzót nyújthatja; együtt „érdekeset", tehát örökítésre méltót!
Az Óceán terjedelmes, mély. Sok egy kis élet tavában halászni is, ha kifogni próbálunk minden mikroszkopikusát. Úgy kívántam ími (élni is), hogy minden sorom mögött a
5 Vissza