Fülszöveg
Szalay Istvánt az írót, újságírót feltehetően már ismerik az olvasók. Ezúttal harmadik kötetével jelentkezik. Az első "Magasles a Kékes alatt", a második "Kanyargó vadászutak", amelyet a mezőgazdasági Kiadó adott közre. Mindkettő emlékezetes sikert aratott mindazok körében, akik vonzódnak a természethez, szeretik a növényeket, az állatokat, az erdők világát.
A harmadik kötet sem meglepetés. A levegőt szennyezőket, a virágos réteket, a fákat, az állatokat, az élővilágot pusztítókat szeretné rádöbbenteni arra, hogy amit tesznek, az nem más, mint merénylet élőhelyük, a Föld lakói, az Ember ellen.
A kötet címe is meghökkentő: Hová lett a hőscincér? A szerző színes, hangulatos, a természethez mindvégig rajongó szeretettel kapcsolódó írásokkal szeretné magát megértetni az olvasókkal, akikben társakat remél a védelemben.
Az irodalmi értékű írások, a fordulatokban bővelkedő történetek hol izgalmas, hol elgondolkodtatóan tanulságos elbeszélése, a Bükk és a Mátravidék lakóit varázsolja...
Tovább
Fülszöveg
Szalay Istvánt az írót, újságírót feltehetően már ismerik az olvasók. Ezúttal harmadik kötetével jelentkezik. Az első "Magasles a Kékes alatt", a második "Kanyargó vadászutak", amelyet a mezőgazdasági Kiadó adott közre. Mindkettő emlékezetes sikert aratott mindazok körében, akik vonzódnak a természethez, szeretik a növényeket, az állatokat, az erdők világát.
A harmadik kötet sem meglepetés. A levegőt szennyezőket, a virágos réteket, a fákat, az állatokat, az élővilágot pusztítókat szeretné rádöbbenteni arra, hogy amit tesznek, az nem más, mint merénylet élőhelyük, a Föld lakói, az Ember ellen.
A kötet címe is meghökkentő: Hová lett a hőscincér? A szerző színes, hangulatos, a természethez mindvégig rajongó szeretettel kapcsolódó írásokkal szeretné magát megértetni az olvasókkal, akikben társakat remél a védelemben.
Az irodalmi értékű írások, a fordulatokban bővelkedő történetek hol izgalmas, hol elgondolkodtatóan tanulságos elbeszélése, a Bükk és a Mátravidék lakóit varázsolja elénk, a falvak, az erdei emberek hétköznapjait mutatja be. Írásaival elviszi az olvasókat a tiszta eredeti forrásokhoz, hegyeket, völgyeket, szép erdei réteket járat be velük, és mindezek mellett arra is vállalkozik, hogy a növényeket, az állatokat megszólaltassa, hogy a természetet a maga sajátos rendjében és életritmusában belülről ábrázolja.
Különösképpen ajánlhatók ezek az elbeszélések a fiataloknak, akik olvasás közben nem csupán ismereteket szereznek, de kellemesen is szórakoznak.
Szalay István gördülékenyen ír, hőseit éppoly érzékletesen mutatja be, mint a táj arculatát, amelyben mindig újabb és jellegzetesebb vonásokat tud fölfedezni. Meggyőződésünk, hogy elbeszéléseinek ez az új válogatása legalább annyi örömet szerez majd, mint amennyit az első két könyve.
Vissza