Hotel Berlin

Előszó

Részlet a könyvből:
Schmidt Úr azon mesterkedett, hogy az állólétrát a pult mögötti szűk helyre betolja és felakassza a falra a légelhárító ütegek első gyenge rezzenésére onnan leesett képet. - Két hét alatt már harmadszor törnek ránk - szólt, miközben felvette a képet és kabátja ujjával leporolta üvegét. A Führer hivatalos, bálványozott arcképe volt. A száj erőtlenségét nevetséges, olcsó mosollyal kendőzte el a festő, közönséges orrát finom vonalúvá szépítette, dülledt szemét pedig látnoki tűzzel töltötte meg. A Führernek ez az arcképe olyan népszerűvé vált egész Európában, hogy a nép elfelejtette, milyen is a valóságban ez az ember. Caesartól Napoleonig minden vezér igénybevette ezt a régi trükköt.
Schmidt enyhe undorral pillantott a képre, azután felmászott a létrán és helyet keresett a szögnek. - Annyi lyuk van már a falon, hogy nem bír ki még egy légitámadást - morogta. Szájában görbe szögeket szorított, egyet pedig kalapáccsal igyekezett kiegyenesíteni. Új szöget nehéz lett volna szerezni.
- Nem jönnek ma éjjel, nem mernek kikezdeni remek, új légvédelmünkkel - szólal meg szolgálatkész segédje, Ahlsen. Ő pártjelvényt viselt és értesüléseit Göbbels Das Reich-jéből szerezte. Kliebert úr előjött üvegkalitkájából, hogy ellenőrizze a munkát. Kliebert nagyon értett mások munkájának ellenőrzéséhez. Valamikor egy közepes nagyságú város polgármestere volt, a weimari köztársaság idején lemondott és azután félénk ellenőrzéssel szemlélte a nácik erősödését. Most, hogy a fiatalok mind bevonultak katonának, előkerült a molyzsákból ő maga is, régimódi szalonkabátja és nehézkes méltóságteljessége is, most itt őrködik a szálloda pultja mögött, mint jelentéktelen alkalmazott. Vissza