Előszó
Részlet a könyvből:
"Csak estje lenne, lenne már közel,már alkonyatja, minden szürkesége,
minden fájdalma lenne, vége már.
Egy hosszú nap előtt a délután,
az alkonyat, a kéklő félhomály,
a félelem után, a hosszú csend,
hogy vége van, egyszer, majd vége lesz,
minden nappal Egy hosszú nap csak el
Csak félelem Csak reszketés Csak görcsök
Csak félelem mindentől, tegnapoktól,
mindig Csak félelem, mitől Csak féltem,
mind eljön újra majd Csak rettegéssel,
most félre Csak magam helyett nem éltem,
köztetek, nem tudom, ki élt, helyettem
fenn Csak mindig tegnap, féltem, mi lesz majd,
másnap, majd lenni fog Csak elviselni
tudjam, mit elviselni másnak könnyű
volt Csak látszott Csak látszat voltam én,
hogy én is köztetek, talán csak félre
Csak félelem a két riadt szememtől,
mely néz, és nem tudom, miért fenn Csak
tegnapok, és holnapok és semmi,
hogy elmúljon belőlem az idő
Csak múlt legyek Csak félelem Csak emlék,
emléke mindennek, mi félre Csak
fél, félelemmé les majd két kezem,
és ellensége fenn Csak mind, mi elmúlt,
az lenne újra hang, kimondható,
hogy még talán, a többi néma félre"
Vissza