Hosszú az út...

Fülszöveg

1956 őszén, az ellenforradalom és az azt követő napok zűrzavarában, mint sokan mások, Molnár Tibor is Nyugatra távozott, feleségével és két kislányával. Mi késztette az elismert, Kossuth-díjas művészt hazája elhagyására? Könyvében azt írja: a Nyugat csillogása, a nagy lehetőségek csábították, amelyeket a Szabad Európa Rádió hazug propagandája álomszerűen szépnek tüntetett fel. Molnár Tibor két és fél év tapasztalatai győzték meg arról: mi a különbség álom és valóság között. A Talpalatnyi föld, a Budapesti tavasz, a 9-es kórterem nagysikerű filmszerepei után jó ideig segélyekből, könyöradományokból kellett élnie. A család háromfelé szakadt: felesége Nyugat-Németországba, a gyerekek Olaszországba, ő maga Ausztriába. Fájdalommal kellett kiábrándulnia a régi barátokból, látva, mivé tette őket a kenyéririgység, a "szabad" világ könyörtelen üzleti szelleme. Molnár Tibor erős akaratával, kitartásával és nem utolsósorban tehetségével végül Nyugaton is kiharcolta magának a sikert, és elismerést. S ezen a ponton - amikor élete a hosszú hányódás után látszólag végre révbe jutott - érett meg benne az elhatározás: hazatér. De addig nagyon hosszú volt az út...
Nem írt még könyvet, de most úgy érezte, el kell mondania ennek az útnak az élményeit, a derűseket éppúgy, mint a fájdalmasakat, tanulságul a kortársak számára. Feleségével együtt elevenítik fel a Nyugaton töltött éveket; a könyv tulajdonképpen közös művük, emlékezésük a javarészt együtt átélt időkre, a viszontagságokra és a belső vívódásokra egyaránt. A színhely: Bécs, München, Köln, Genova, Brüsszel, London és a nagy út még számos kisebb állomása. Az elbeszélés, formáját tekintve, eleven, színes, lebilincselő; tartalmát tekintve pedig keresetlenül őszinte és igaz. Vissza