Egyél vagy éhenhalsz

Előszó

Befejeztem tanulmányaimat és 1920-ban fiatal tanítóként Északamerikába utaztam. Elhatároztam, mielőtt tanítani kezdek, elutazom külföldre és kicsit körülnézek a világban. Amerika, gyermekéveim álma, fiatal képzeletem meseországa csábított. Más földet, más országot találtam. Nem ilyennek képzeltem Amerikát. Cooper, Gerstäcker és May világa a múlté, az új Amerika az ipar, kereskedelem, nagy üzletek és felhőkarcolók földje. De hogy az álmodozó romantikusok ne csalódjanak, megnyugtatom őket: valamiben még nem változott Amerika, ma is a kalandok, nagy lehetőségek hazája.
Nyelvtudás nélkül, nagyon kevés pénzzel és nagyon hamis elképzelésekkel kerültem New-York boszorkánykonyhájába. Az élet keményen megragadott, durván felrázott álmaimból. Jelszó Amerikában: „zabálj vagy halj éhen!" Öt évig éltem ezen a földön és amit átéltem, elmondom könyvemben. Maroknyi valóság. Az igazi amerikai életből ragadtam ki. Természetes, hogy a szereplők nevét megváltoztattam, az időrendet felforgattam és a színhelyet sokszor elcseréltem.
A könyvet a fiatalságnak irtam, hogy hamis álmait és elképzeléseit elűzzem. Nem puha, nem „derék" könyv, durva és kemény, mint az élet, melyről szól. Sok szép álmot és illúziót szétrombol. De tanít is. Megtanít arra, hogy bátorsággal és erővel a legkomiszabb akadályokat, legsúlyosabb nehézségeket legyőzhetjük. A könyv a mai fiatalság veszedelmes betegsége, a gyávaság és élettől való félelem ellen küzd.
Sokat mesél fiataloknak, öregeknek, mindenkinek, aki a messzi országokat és a kalandos életet szereti. Aki nem valósíthatta meg álmait, nem utazhatott idegenben, izgalmas érdeklődéssel olvashatja a furcsa, kalandos életet. Aki utazott és idegen világ örvényébe került, érdeklődve követi majd életútján a fiatal Hitzig Pétert, jólesőn mosolyog és visszagondol saját élményeire, kalandjaira. Vissza