Fülszöveg
„Tiszteletreméltó kezdeményezés nyomán immár több alkalommal került sor az 1943. január 12-én bekövetkezett doni katasztrófáig való emlékezésre, tengőinkben is. Ott született a gondolat: sietve meg kell írni a még életben lévő katonatörténetét! Úgy éreztem azonban, hogy ez akkor igazán tisztességes, ha nemcsak a doni harcokat megjártak sorsát örökíti meg a toll, hanem minden olyan falubeli férfi katonasorsát, aki valamilyen formában érintett. Szándékom az, hogy a velük való beszélgetések révén felelevenedjenek megélt sorsuk eseményei, az, hogy megismerjék azt utódaik és utókor. Reményem az, hogy így sikerül a múlt által betemetett, csak helyenként fellelhető lelki ösvényt kitaposni, s ha többet nem, egy keskenypallójú lelki hidat építeni át az Időn az elődöktől az utódok felé. Azért, hogy emlékezetükbe véssek elődeik sorsát, szenvedéseiket, áldozataikat. Azért, hogy megtanulják tisztelni az előttük járókat. Azért, hogy legalább lélekben hajtsanak fejet előttük, Azért, hogy ne...
Tovább
Fülszöveg
„Tiszteletreméltó kezdeményezés nyomán immár több alkalommal került sor az 1943. január 12-én bekövetkezett doni katasztrófáig való emlékezésre, tengőinkben is. Ott született a gondolat: sietve meg kell írni a még életben lévő katonatörténetét! Úgy éreztem azonban, hogy ez akkor igazán tisztességes, ha nemcsak a doni harcokat megjártak sorsát örökíti meg a toll, hanem minden olyan falubeli férfi katonasorsát, aki valamilyen formában érintett. Szándékom az, hogy a velük való beszélgetések révén felelevenedjenek megélt sorsuk eseményei, az, hogy megismerjék azt utódaik és utókor. Reményem az, hogy így sikerül a múlt által betemetett, csak helyenként fellelhető lelki ösvényt kitaposni, s ha többet nem, egy keskenypallójú lelki hidat építeni át az Időn az elődöktől az utódok felé. Azért, hogy emlékezetükbe véssek elődeik sorsát, szenvedéseiket, áldozataikat. Azért, hogy megtanulják tisztelni az előttük járókat. Azért, hogy legalább lélekben hajtsanak fejet előttük, Azért, hogy ne menjenek el tudatlanul, oktalanul és érzés, megindultság nélkül amazok ismert, vagy ismeretlen emléke, sírkövei, hantjai előtt. S legvégül azért, hogy tudják, tartoznak szeretni őket, ápolni emléküket, s ezáltal megtanulják szeretni szűkebb szülőföldjüket, a falujukat hova - vesse az embert sorsa bárhova - egyszer majd visszavágynak. A fentiek vezéreltek abban, hogy hasonlóképpen, fehér lapra kerüljön az, I. világháborút megjártak emlékezete is. Tisztelettel mondok köszönetet mindenkinek, aki előttem feltárta életének ezt a nehéz szakaszát és bizalommal, jó szívvel fogadott. E nemes készség tette lehetővé az "Emlékezet lapjai"-nak megjelenését az Önkormányzat lapjában és a Hőseink c. könyv megírását. Az itthon hagyott anyák, feleségek emlékezete áldozatvállalása megérdemli a legnagyobb tiszteletet, hálát, főhajtást. Szigetmonostor férfiainak történetét a szülőfalum iránti szeretetből és kötelességből irtani meg. Tahi tótfalu több évtizeddel ezelőtt befogadott, ezért az itteniekét tiszteletből és nagyrabecsülésből vetettem papírra."
G. Szalad István, 2006 augusztus
Vissza