Hősök, tudósok, emberek I-II.

Előszó

A múlt század két nevezetes találmánya: az általános védkötelezettség és az általános szavazati jog. Ez a két intézmény - demokratizálta a történelmet. A történelmi osztályok kiváltságait kezdték úgy tekinteni, mint a múlt csökevényeit: azokból az oszlopokból, amelyeken a világ épülete nyugodott, felesleges cafrangok lettek, amelyeket igyekeztek eltávolítani. A XX. század folytatja azt a munkát, amelyet a XIX. elkezdett; többé vagy kevésbé mindnyájan részesévé váltunk a történelemnek, a "világ folyása" harsogó árrá dagadt, amely mindent s mindenkit magával sodor. Ennek a könyvnek az a célja, hogy lepergesse az olvasó előtt azt a drámát, amelynek a hőse ő maga, hogy bevilágítsa azokat a partokat, amelyek között ide-oda vetődik, leleplezze azokat az erőket, amelyeknek - ha talán öntudatlanul is -, enged vagy ellenáll, megismertesse azokkal az emberekkel, akik sorsát irányítják.
Vajon irányítják-e csakugyan? A nagy emberek szerepének megítélése a történelem filozófiájának régi kérdései közé tartozik. Vannak akik a történelem fordulatainak felelősségét pusztán a nagy egyéniségek elhatározásaira és tetteire hárítják. Szerintük a világ arculatja nem egyéb azoknak a mikrokémiai és fizikai változásoknak a visszatükröződésénél, amelyek néhány száz vagy néhány ezer zseni szürke agykérgének idegsejtjeiben végbemennek. Mások az egyéneknek - bármilyen monumentális formátumúak is - csak alárendelt szerepet tulajdonítanak. Vissza