Hősi epika

Fülszöveg

A kötet áttekintést ad a magyar szóbeli hősi epika történetéről, az elérhető, kimutatható legrégebbi emlékektől a XVI. századig, azon túlmenően 1711-ig, de kitér más műfajok vizsgálatára is: a csodaszarvas mondára, amely legalábbis ránk maradt formájában ősi eredetmonda, valamint a korona és kard történeti mondájára. Az anyagot a szerző szibériai hősi epikáról szóló tanulmányaival kiegészítve közöljük.
Demény István Pál a szóbeli hősi epika terminus használatát a következőkkel indokolja: „Ez a költészet valóban szóbeli volt, és ez a tény bizonyos mértékig meghatározta műfaji, poétikai sajátosságait is. Másrészt, a többé-kevésbé általánosan elfogadott felfogás szerint - amint azt Arany János már 1860-kan szépen kifejtette -, a költészet akkor még nem különült el népköltészetre és műköltészetre, vagy legalábbis nem különült még el társadalmi osztályok szerint. Megítélésem szerint a népművészet a régi századokban, sőt már a honfoglalás korában is különbözött az uralkodó osztályok művészetétől, és Anonymus, úgy tűnik, hogy határozottan elkülöníti egymástól a jokulátorok énekeit és a parasztok meséit -, a következőkben mégis egységesen szóbeli hősi epikának fogom nevezni, és egységesnek fogom tekinteni a vizsgált anyagot, mivel az esetleges (műfaji vagy osztály-) különbségeket, réteget amúgy sem tudjuk még elkülöníteni. (...) Úgy vélem, hogy a felhalmozódott etnológiai ismeretanyag lehetővé teszi, hogy megkíséreljük egy helyen összefoglalni, mit tudhatunk jelenleg hősi epikánkról, - és ez a kutatás folytatásának érdekében szükséges is."
Demény István Pál a fiatalon elhunyt filológus és folklórkutató az egyik legfelkészültebb erdélyi kutató volt. Tanulmányainak gyűjteményes kötetét adja közre az Európai Folklór Intézet, mert ez jelentős hozzájárulás az összehasonlító folklorisztikai kutatáshoz. E tanulmányok együtt még nem jelentek meg, pedig sok tanulságos megállapítást tartalmaznak az elveszettnek tartott magyar orális hagyományról. Vissza