Előszó
Részlet a könyvből:
Március 27.
Cvetkovics és Macsek el akarták adni hazánkat a németeknek. Népeink soha-soha nem hullottak térdre gyáván senki előtt, hősiesen harcoltak mindig és ha kellett,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Március 27.
Cvetkovics és Macsek el akarták adni hazánkat a németeknek. Népeink soha-soha nem hullottak térdre gyáván senki előtt, hősiesen harcoltak mindig és ha kellett, meghaltak a szabadságért. Cvetkovics és Macsek megfeledkezett Milos Obilicsról, Sztevan Szingyelicsiről, Hajdúk Velykóról. El akarták adni hazánkat a németeknek.
A nép fellázadt. Elhatározta, hogy elsöpri az árulókat. És mi, beográdi kisdiákok, bátran csatlakoztunk a felnőttekhez.
Március huszonötödikén reggel megalakítottuk osztályunkban a haditanácsot, amelybe azokat a fiúkat választottuk, akiknek németből kettesük volt és akik a fasiszta Vuics tanártól a legtöbb verést kapták. Rile mellett, őt vezérnek kiáltottuk ki, ott volt még Sztévics, akit Szimonidának neveztünk, a Ráics testvérek, Napoleon-Gyókó, Gliga meg én. Sokáig tépelődtünk azon, befogadjuk-e magunk közé Vuics Pérót, mivel a vezetékneve kellemetlenül hangzott, jóllehet németből néki is kettese volt. Az ő felvételének kérdését végülis későbbre halasztottuk. Az egyéb feladatokat haditanácshoz illő módon, gyorsan megoldottuk.
- A mi reálunk, - jelentette ki Rile, - nem lehet utolsó a beográdi iskolák között. Láttátok, mit tettek az 1. és 2. számú fiúgimnáziumok! Nem várhatunk arra, hogy iskolánkban a felsőbb osztályok megelőzzenek bennünket. Mi, harmadikosok vesszük kezünkbe a kezdeményezést. És most halljátok, mi a teendőnk... Mindenekelőtt elmegyünk segíteni abba a két iskolába. S közben majd meglátjuk, mit lehetne nálunk tenni.
Vissza