Előszó
Fiúk, magyar gyerekek, figyeljetek reám!
Csodálatos, szép dolgokat fogok nektek e mondani. Nem tündérmeséket, hanem igaz dolgokat. Meg fog dobbanni fiatal szivetek, ha ezt halljátok s büszkén így...
Tovább
Előszó
Fiúk, magyar gyerekek, figyeljetek reám!
Csodálatos, szép dolgokat fogok nektek e mondani. Nem tündérmeséket, hanem igaz dolgokat. Meg fog dobbanni fiatal szivetek, ha ezt halljátok s büszkén így fogtok kiáltani: Köszönöm, én Uram, Istenem, hogy magyarnak teremtettél!
Ide hallgass, Gyuri! Hány égtáj felé tudsz vágni a kardoddal? Ugy-e, négy felé? Éjszak, Kelet, Dél és Nyugat felé. Nohát, ennyi felé suhintott egyszerre kardjával a magyar, mert mind a négy oldalról rátört az ellenség, hogy szabad nemzetből szolganemzetté tegye.
De tudjátok, hogy a vér sohse válik vízzé, s a szabad magyarból sohse válik idegen nép szolgája. A magyar nép védte magát!
A magyar nemzetnek ezt a nevezetes, dicső harczát fogom nektek elbeszélni. Nem tegnap volt ez, nem is tavaly, hanem épp az idén ötven esztendeje: 1848-ban.
Ötven esztendő! Milyen nagy idő! A bölcsőben fekvő kis gyerekből öreg ember lesz ennyi idő alatt. De úgy kell ezt tudni mindenkinek, mintha csak tegnap történt volna, mert ezt parancsolja a hazaszeretet.
Meg kell ezt tanulni minden magyar gyereknek. Azt az időt, mikor apáink, nagyapáink megmentették vitézségükkel a magyar becsületet és a nemzetnek örök dicsőséget szereztek: be kell vésni a szivetekbe.
Ide hallgassatok!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal