Horvátországi Magyarság 2001/7.

Előszó

Várdaróc
Várdaróc helyzetét mindig is meghatározta Eszék közelsége, és ez ma sincs másként. A daróciak könnyebben élhetnek a város nyújtotta munkalehetőségekkel, mint a távolabbi magyar falvak lakói, és a fóliasátrakban nevelt zöldségféléket is haszonnal értékesíthetik a nagy befogadópiacon. Az utóbbi időben a Bellyei község területén a Kopácsi-rét természeti szépségeinek köszönhetően éledezik az ökoturizmus, és van igény a falusi szálláhelyek iránt, de a daróciak egyelőre nem élnek ezzel a bevételi lehetőséggel. Ebben a faluban, más drávaszögi falvakkal összevetve, úgy tűnik, kissé biztatóbb a szociális összkép, de mint azt interjúalanyunk, Markos Sándor állatorvos elmondta, itt is van munkanélküliség, csak nem olyan súlyos, mint másutt. Beszélgetőtársunk éveken át volt a falu vezetője, ma pedig a Bellyei járásban képviseli várdarócot, egyben a járás alelnöke is.
- A falunak 700-750 lakosa van (1991-es adatok: 782 lakos, ebből: 536 magyar, 124 horvát, 25 szerb, 1 német, 96 egyéb.). A magyarok aránya 70-75 százalékra tehető, rajtunk kívül pedig nagyobb számban élnek még a faluban horvátok és romák. A romák egy része beszéli a magyar nyelvet, és magyar iskolába járatja gyermekét - kezdte el a falu bemutatását Markos Sándor. - A háború idején a lakosság mintegy 40 százaléka eltávozott. Volt aki már 1991 augusztusában, Bellye eleste előtt ment el, a többiek pedig később menekültek el a megszállók erősödő zaklatása, kegyetlenkedése miatt. A legtöbben Magyarországra mentek, ahol segítségre leltek, és ezért hálásak az emberek. A megszállás alatt gyilkosság nem történt a faluban, de kényszermunkára vitték az embereket, egyesek bezártak, ütlegeltek, és traktorokat is koboztak el. A várdaróciak közül hárman estek el a harcokban horvát katonaként, és többen megsebesültek. A menekültek túlnyomó többsége visszatért. Vissza