Előszó
Horvátország. Kevés helye van a világnak, melyre olyan bőkezűen szórta volna ajándékait a természet, mint erre a Magyarországtól karnyújtásnyira lévő országra - égbe szökő hegyek, lapályos völgyek,...
Tovább
Előszó
Horvátország. Kevés helye van a világnak, melyre olyan bőkezűen szórta volna ajándékait a természet, mint erre a Magyarországtól karnyújtásnyira lévő országra - égbe szökő hegyek, lapályos völgyek, csörgedező vagy haragosan zúgó patakok, hömpölygő folyók. A vízfolyásokat harsogó vízesések teszik még látványosabbakká, a tavak is számos helyen csobogók füzérével gazdagítva gyönyörködtetik és üdítik fel az odalátogatókat. A hegyekbe barlangokat vájt a víz, dolinák adnak tágas medencéket a fennsíkokon, állat- és növényviláguk páratlanul gazdag. Folyói halban bővelkednek. De ahol a természet igazán fényűzően bánt a látnivalókkal, az a tengerpart. A csodálatos kék víz és a szárazföld találkozása lépten-nyomon szinte a világon egyedülállóan változatos. Öblök és félszigetek, több mint ezer sziget - akár egy szeszélyesen szétszórt gyöngyhalmaz kápráztatja el az utast. A partokon halászfalvak és fenséges bazilikákat birtokló városok, római császári palota, gótikus és reneszánsz épületek fürdenek a szinte egész éven át ragyogó napfényben.
A tenger felszínét kis pöfögő motoros ladikok fodrozzák, vagy hatalmas vitorlákkal ékes jachtok szelik. Szárnyashajók és méltóságteljes tengerjárók hozzák-viszik az utasok áhítatosan ámuló vagy vidáman zsivajgó ezreit.
A hegyek között és a síkvidékek falvaiban kedves-kedélyes földművesek és pásztorok élik mindennapjaikat. A halászok gazdag zsákmányukat rakják a kikötők partjaira a fárasztó éjszakai halfogás után - rákokat, halakat, kisebbeket-nagyobbakat, mázsaszám, napról napra, évről évre, nemzedékről nemzedékre, évszázadok óta.
Az évszázadok e tájra sem hoztak jobb sorsot, mint a környező népekre, köztük a magyarokra. Sorsunk közel ezer éve ezer szállal szövődött össze. Árpád-házi királyaink már az 1100-as években családi kapcsolatba kerültek a horvát uralkodókkal. Szent Lászlónak felkínálták, majd Könyves Kálmán el is fogadta a horvát koronát. Közel egy évezreden át, rövidebb-hosszabb megszakításokkal, királyaink kisebb-nagyobb harcok árán (törökkel, Velencével, Nápollyal és Napóleonnal, a Habsburgokkal) védték erődjeit, építették az országot, miközben a két nép hősöket és példaképeket adott kölcsönösen egymásnak. A mai Horvátország a magyar utazók, turisták, vitorlázók és fürdőző-nyaraló vendégek legismertebb és igen kedvelt helye. Könyvünk talán segít még jobban megismerni ezt az országot, és eligazodni benne.
Vissza