Múzeumi Magazin 1967. október

Előszó

Részlet:

India területénél fogva is - 3 288 400 km-, lakosságát számítva is - 509 000 000 - inkább kontinensnek, mintsem országnak tekintendő. Talán ezért nehéz múzeumainak a számát megadni, még az Oktatásügyi Minisztériumban is csak azt a választ kaptam, hogy 4-500 között lehet azoknak a száma, amelyek az ő felügyeletük alá tartoznak, attól függően, hogy az egyetemi gyűjtemények közül a kisebbeket is beszámítják-e, vagy csak az igazán jelentőseket.
Közel háromhónapos tanulmányutam során 24 múzeumot ismerhettem meg. Szerepelt közöttük a legrégebbi, az 1814-ben alapított calcuttai India Múzeum és a legfiatalabb, a Birla Akadémia. E múzeumok javarésze régészeti, vagy művészeti anyaggal rendelkezik és a kiállítások anyagát javarészt az ókor vagy a középkor folyamán kőből kifaragott plasztika alkotja. Csak elvétve akad közöttük körplasztika- körüljárható szobor- India szobrászatában az erősen kidomborodó relief műfaj volt az uralkodó. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az indiai szobrászat fejlődését az i.e. II. századtól kezdve az i.u. IX. század közepéig döntő módon befolyásolták, sőt, irányították az előbb a hegyek oldalában kimélyített barlangtemplomok és szerzetesi cellák, majd a hegyoldalból, vagy egy-egy magányosan álló sziklából kifaragott templomépületek és az ezekkel körülbelül azonos időben kőtömbökből felépített hindu templomok külső falait szinte teljesen elborító domborművek, kifaragott motívumok sokasága. Indiának a jól faragott kövekben való gazdagsága Hellászhoz, Itáliához vagy Mexikóhoz hasonlítható. Vissza