Beszélgetések az olajiparról III.

Fülszöveg

A magyar olajipar egyes időszakában tevékenykedő volt vezetőinek kötetlen elbeszélései betekintést nyújtanak az olajipar történetébe, hátterébe, azokba a gazdasági és politikai hatásokba, amelyek annak fejlődését befolyásolták. Ezek természetesen relatíve szubjektivitásoktól nem mentesek, de jó alapul szolgálnak a későbbi történetíróknak, elemzőknek a hazai olajipar reálisnak nem tekinthető gazdasági-társadalmi történetének megírásához.
A hangfelvételeken rögzített beszélgetések nyilvánossá tétele a Magyar Olajipari Múzeum igazgatója intézkedésének helyességét igazolja. Külön köszönet illeti meg Horváth Róbert kollégát, aki fáradságot nem kímélve felkereste a múlt egyes vezetőit és a velük folytatott beszélgetéseket rögzítette, írásba foglalta és az emlékezéseket - az interjúalanyokkal történt egyeztetés után - nyomdakészre átdolgozta.
A magyar olajipar félfeudális rendszerben alakult, de az amerikai, angol tőkések delegált képviselői demokratikus rendet és munkaviszonyokat, környezetet, szociális intézményeket hagytak hátra a II. világháború alatti eltávozásukkor.
Az amerikai szakemberek Sopron környéki és zalai falusi kisiparosokat képeztek át öntudatos ipari munkásokká, akik a magyar geofizikussal, geológussal, mérnökökkel, munkásokkal, a hozzájuk tartozó tisztviselőkkel együtt dolgozva tanulták a szakmát és egy családdá váltak. Ez öröklődött tovább. E visszaemlékezésekben foglaltakat, tapasztaltakat igazolom én, aki mint elsőgenerációs értelmiségi mérnök választottam a kimondottan demokratikus vezetésű vállalatot. Itt a demokratikus fegyelem és a szociális érzékenységű vezetők révén olyan környezet maradt fenn a háború alatt és azt követően is, hogy politikai szélsőségek nem tudtak uralkodóvá válni. A háború befejezése után az idehelyezett - politikai alapon kiválasztott - vezetők esetenkénti szélsőséges vagy ellenséges magatartása rövid idő alatt megváltozott. Az itt uralkodó, egymást segítő emberséges környezet hatására átformálódtak, és a termelést segítő, a dolgozók érdekeit képviselő emberekké váltak. Az ipar államosítása érdekében politikai elhatározásokból született, célirányos - igazságtalan - perek megviselték nemcsak a vezetőket, hanem a kollektívák döntő részét is. De megbékélve a körülményekkel a valós vagy vélt sérelmeket feledve a magyar nép felemelkedése, természeti kincseinek feltárása, megőrzése, jó kihasználása gazdaságos termelésének tartása érdekében mindenki tehetsége legjavát adva, odaadóan dolgozott tovább az olajipar fejlesztéséért.
Amikor az olajipar magyar-szovjet vállalattá alakult, az idehelyezett szovjet vezetők a magyar szakemberekkel, munkásokkal megfelelő kapcsolatot építettek ki. Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt több évtizedes működése alatt, a szakszerűen irányított és jól szervezett magyar kőolajipar európai viszonylatában is jelentős eredményeket ért el a bányászat, a feldolgozás és a hazai szakemberek kreativitása révén, a technikai-technológiai színvonal tekintetében is. A fejlett nyugati világtól elzártan, román, szovjet, majd nemzetközi irodalomra támaszkodva a megszerzett tapasztalataikat felhasználva, egymást kölcsönösen segítve, önmagukat állandóan képezve fejlesztették ki azt az ipart, amely ma a Magyar Köztársaság fő bázisává lett.
Ez nem lett volna elérhető, ha az iparban nem az összetartozás, emberséges magatartás uralkodott volna a vezetők és a beosztottak között.
Reméljük, ez a szellem tovább uralkodik és válik a magyar nemzet hasznára. Vissza