Beszélgetések az olajiparról

Fülszöveg

Horváth Róbert, született 1927-ben Sopronbánfalván. Középiskolai tanulmányait a soproni Bencés Gimnáziumban végezte, majd 1950-ben a Soproni Műszaki Egyetemen bányamérnöki, 1961-ben a Nehézipari Műszaki Egyetemen bányaipari gazdasági mérnöki oklevelet szerzett.
Az egyetem elvégzése után 1950-ben a Budafai Kőolajtermelő Vállalathoz osztották be bázakerettyére, ahol 1954-ig munkás gyakorlómérnök, kútjavítómérnök, üzemvezető volt. 1954-ben a vállalat főtechnológusává, majd 1957-ben főmérnökévé nevezték ki.
A Bázakerettyén töltött évek alatt kezdett el foglalkozni a műszaki fejlesztés, műszerezés, automatizálás kérdéseivel, amely területek egész pályája alatt meghatározó szerepet játszottak.
1961-ben a volt Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat műszaki igazgatóhelyettesi feladatainak ellátásával bízták meg.
1965-ben a Középdunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat műszaki igazgatóhelyettesévé nevezték ki Nagykanizsára.
1971-ben az OKGT Kőolaj- és Gázipari Tudományos Kutató Laboratóriumának üzemegységvezetője, majd az SZKFI tanácsadója lett. Itt a korszerű kútkiképzési eszközök fejlesztésével, Egerben földalatti elégetéses eljárás üzemi kísérletének megszervezésével foglalkozott.
1991-től érdeklődése az olaj-, és gázipar ipartörténeti kérdéseire irányult, melynek keretében a Magyar Olajipari Múzeum megbízásából ipartörténeti riportsorozatot készített és dolgozott fel. Grafikáival is megörökítette a hazai olaj-, és gázipar jelentős személyiségeit. Vissza