Kati

Fülszöveg

Ez a könyv eltér a Szépirodalmi Könyvkiadó eddigi kiadványaitól. Nem "hivatásos" író írta, és műfajilag is meglehetősen szokatlan. Voltaképpen kordokumentum. Egy kis cselédlány életének regénye (ha nem is a szó műfaji értelmében), kezdve az iszonyatos falusi szegénységben leélt gyermekkortól a különböző "nagy házaknál" töltött szobalánykodás hosszú, öregedésbe hajló évein végig.
Olyasmit mond el a múlt társadalom uralkodó rétegéről ez az írás, amit a belső cselédségen kívül ennek a társadalomnak az életéről senki más nem tudna elmondani; mintha a legbensőbb, legközvetlenebbül árulkodó dolgaikról, legvédtelenebb oldalukról hasítaná le valaki a falat, hogy otthonaikban, legfesztelenebb valójukban mutatkozzanak meg.
A cselédélet a múltban szinte az egyetlen lehetőség volt arra, hogy a nyomasztó, ijesztő falusi szegénységből menekülésre kényszerített asszonyok, lányok ezrei - gyakran a legvállalkozóbb kedvűek, legtöbbre hivatottak - szerencsét próbáljanak, valamelyest különb körülmények közé juthassanak. Hogy aztán belehulljanak a menthetetlen züllésbe (erről is beszédes példák szólnak Horváth Mária könyvében), belepusztuljanak, megrokkanjanak testileg, szellemileg, s esetleg öregségükre fölvegyék a koldusbotot. S ennek a nemzedékről nemzedékre sereglő, némán kallódó szomorú nagy tömegnek az életéről igazában alig tud az irodalom. Kosztolányi Édes Annája nem pótolhat az élmények olyan gazdagságáért, amilyenekről az adhat számot, aki maga is a cselédlányok életét élte. S melyik egykori cselédlány vett már tollat a kezébe?
A szerző, az írásban gyakorlatlan idős asszony jó megfigyelőnek és jó emlékezőnek bizonyul, s amit leír, annak megvan a maga belső emberi hitele.
A sajtó alá rendezés világosabbá igyekezett tenni a könyv szerkezeti felépítését, a történetszövést, nyesegette a stílus vadhajtásait. Ez a rendezés azonban nem sérti a sajátos írásmű jellegét, változatlanul hagyta adatait s igyekezett megtartani a hangnak a beszélt népnyelvre emlékeztető egyszerűségét, természetességét. Vissza