Előszó
A római halomsíros temetkezés a kora-római temetkezések speciális változatát képviseli. A pannóniai halomsírok a Dunántúl egyes részein sűrűbben találhatók, kiemelkedik - Jelentőségénél fogva - a 2 inotai, a Várpalota településcsoporthoz tartozó Inota határában. A halmok rendkívül gazdag leletanyaga a veszprémi Bakonyi Múzeumban található. A bennszülött törzsi arisztokrácia vezetőjét és gyermekét gazdag edény-, és fegyverkészlettel, lovaikkal és a négykerekű kocsival együtt temették el.
A feltárást Várpalota Város Tanácsának támogatásával (Krasznai Béla és Mezei István), a November 7. Hőerőmű és Béke Kultúrház közreműködésével (Tenczer Károly), a Veszprémi Megyei Múzeumi Igazgatóság régészének, Palágyi Sylviának a vezetésével végezték.
Az ásatások befejeztével a sírok sokáig kibontott állapotban voltak, mígnem 1988-ban a hagyományos Várpalotai Napok alkalmából, ugyancsak példamutató összefogással, helyreállításra kerültek. A feladat végzésében szinte ugyanazok a személyek szereztek elévülhetetlen érdemeket. A város lakói, minden bizonnyal, bevésik történetükbe Palágyi Sylvia nevét, aki igaz buzgalommal, az ügyért érzett mérhetetlen szeretettel szervezte és irányította az eredetivel csaknem teljesen azonos helyreállítást.
1988. október 20-tól jól láthatók a 8-as út melletti dombok, amik kocsival is jól megközelíthetők.
A helyreállítás alkalma adta a lehetőséget a téma tudományos tárgyalására.
A rendezők - Várpalota Város Tanácsa, NEVIKI (Magyar Vegyészeti Múzeum), Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság és a MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága - tekintettel a rendezvény jelentőségére, az előadásokat kiadvány formájában kívánja megjelentetni. Az előadók Bécsből, Grazból, Eisenstadtból, Frankfurt/M-ból érkeztek, de hazánk neves személyiségei Budapestről, Pécsről, Nagykanizsáról és Veszprémből is megjelentek.
Vissza