Biofilia: Gondolatok a fenntarthatóságról és a fennmaradásról

Fülszöveg

A szerző 1936. január 23-án született Keszthelyen. Agrármérnök, Széchenyi-díjas növényvirológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pannon Egyetem, Georgikon Kar (Keszthely) és a Kaposvári Egyetem Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék ny. egyetemi tanára, emeritus professora. Több cikluson át a Pannon Egyetem Növényvédelmi Intézetének igazgatója, tanszékvezetője, az MTA Növényvirológiai Tanszék kutatócsoport-vezetője, a Doktori és Habilitációs Bizottság elnöke, a Doktori Iskola vezetője, az MTA Növényvédelmi Tudományos Bizottság elnöke, a Magyar Növényvédelmi Társaság elnöke és az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság alelnöke volt. Tagja a Magyar Professzorok Világszervezetének, Európai és Indiai Növényvirológiai Társaságoknak. Hazai és külföldi folyóiratok szerkesztőbizottságának tiszteletbeli elnöke és tagja. Számos elismerés mellett megkapta a Kaposvári Egyetem Doctor honoris causa kitüntetését, a Pannon Egyetem, Georgikon Kar aranyoklevelét és a Magyar Köztársasági... Tovább

Fülszöveg

A szerző 1936. január 23-án született Keszthelyen. Agrármérnök, Széchenyi-díjas növényvirológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pannon Egyetem, Georgikon Kar (Keszthely) és a Kaposvári Egyetem Növénytani és Növénytermesztés-tani Tanszék ny. egyetemi tanára, emeritus professora. Több cikluson át a Pannon Egyetem Növényvédelmi Intézetének igazgatója, tanszékvezetője, az MTA Növényvirológiai Tanszék kutatócsoport-vezetője, a Doktori és Habilitációs Bizottság elnöke, a Doktori Iskola vezetője, az MTA Növényvédelmi Tudományos Bizottság elnöke, a Magyar Növényvédelmi Társaság elnöke és az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság alelnöke volt. Tagja a Magyar Professzorok Világszervezetének, Európai és Indiai Növényvirológiai Társaságoknak. Hazai és külföldi folyóiratok szerkesztőbizottságának tiszteletbeli elnöke és tagja. Számos elismerés mellett megkapta a Kaposvári Egyetem Doctor honoris causa kitüntetését, a Pannon Egyetem, Georgikon Kar aranyoklevelét és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
BBiBiilliBHBIilra
A könyv szerzője az ember és a természet kapcsolatát elemzi és rámutat azokra a nehézségekre, amelyek a világ népességének növekedésével, a megnövekedett ipari termeléssel, a talaj, a víz, a légkör és a természet károsításával, a túlzott szén-dioxid kibocsátással, globális felmelegedéssel, a klímaváltozással és az ökoszisztémák pusztulásával kapcsolatban felmerültek.
A 20. század első felének nagy szellemi áramlatai után az ökológiai gondolkodás megkésve csak az 1970-es évektől kezdve erősödött fel. A környezeti változások, a természet pusztulása, az erőforrások globális kimerülése egy olyan ökologikus gondolkodás és nézetrendszer kifejlődéséhez vezetett, amelynek során az emberiségnek fel kellett ismerni azt, hogy a természet feletti uralma helyett a békés együttélésre van szükség a természettel.
A 20. század ökológiai változásai arra hívják fel a 21. századi ember figyelmét, hogy meg kell változtatnia a Föld életadó rendszerével kapcsolatos és félrevezető véleményét, és erre alapozott viselkedését, továbbá figyelembe kell venni a jövőbeli lehetőségeit, még ha azok megszokott fogyasztásának jelentős csökkenésével is járnak. Az emberiség cselekedeteit évtizedeken át meghatározó növekedési kényszert felváltotta az aggodalom; az ember aggodalma a fennmaradásért, a túlélésért. Ezt pedig csak az önkorlátozó erkölcs és az ökologikus gondolkodású és cselekvőképes ember, a Homo morális és a Homo oecologicus képes megteremteni. Vissza