Előszó
Ezt a kötetet a kiadó felszólítására állítottam össze szétszórtan megjelent tanulmányaimból és kiadatlan egyetemi előadásaimból. A "tanulmányok" egy-egy íróról, irodalom- és verstörténeti kérdésről szólnak, az "előadások" egyike szintén egyetlen író - Kölcsey - költői pályáját, a másik kettő viszont egész korszakok fejlődéstörténeti értelmét igyekszik megvilágítani. Illenék gyűjteményemre Toldy Ferenc egy tanulmánykötetének Irodalmi arcképek és szakaszok címe; de "arcképek" és"szakaszok" itt tárgyuk történeti rendjében követik egymást, mintha egy nagyobb arányú magyar irodalomtörténetnek volnának válogatott részletei. Bevezetésül az egészhez Magyar irodalomismeret címen a rendszerezés elveit kitűző elméleti fejtegetés szolgál; utána egy középkorvégi irodalmi nyelvünket ismertető tanulmány indítja el a történeti fejezetek rendjét, majd századonként haladva tovább, egyes jelesebb íróknak, döntő fontosságú ízlés- és fejlődéstörténeti szakaszoknak a jellemzése folytatja, s Ady Endre szimbolizmusának magyarázata zárja a sorozatot. Ez egyenesebb irodalomtörténeti érdekű törzshöz úgyszólván függelék gyanánt csatlakozik végül egy, irodalomtörténetinek csak közvetve mondható versmondattani és két nyelvhelyességi értekezés. Bár nem "tanulmány", beiktattam az annak nevezhetők közé egy rövid adatszerű közleményt is (Apró adat Arany Jánosról címűt).
A közlendő anyagot magam válogattam össze. Kirekesztettem minden, önálló kiadványként megjelent dolgozatomat, már nyomtatásban közzétett egyetemi előadásomat, valamint verstani és nyelvhelyességi kisebb cikkemet és számban és terjedelemben anélkül is jelentéktelenebb bírálatomat egyes szépriodalmi és szakművekről. Ha egyazon tárgyról többször írtam, a későbbit s esetleg nehezebben hozzáférhetőt választottam ki kötetem számára; Kazinczy-emlékbeszédemet mellőztem, mert A XIX. század fejlődéstörténeti előzményei közt úgyis megfelelő helyet juttattam Kazinczynak; Komjáthy Jenőről szóló első, 1912-i cikkem helyett is az újabbat vettem fel, mely világnézeti magatartása és azzal járó szimbolizmusa alapján őt már Ady legközvetlenebb elődének tünteti fel; míg az első csak értékelni akarta "felfedezői"-nek rajongó túlzásával szemben. - Az elveszett alkotmány méltatásához nem a Kodály-Emlékkönyvben megjelent cikkemet használom fel, hanem a nemzeti klasszicizmusról szóló előadásom keretében, s annak alapján készült más szempontú feldolgozásban szólok róla, mint Arany költői fejlődésének egyik legkorábbi jelentős termékéről. Egyazon korszakot ismételten tárgyaló egyetemi előadásaim közül is a későbbi változatot közlöm.
Némely megállapításaim, bár más-más szövegezéssel, több tanulmányomban is előkerülnek, hiszen e tanulmányok különböző időben, s külön egységekként jelentek meg. A maguk helyén, most kötetbe gyújtve sem törölhetők belőlük ez ismétlődő gondolatok, mert szervezésen beletartoznak az őket magukba foglaló értekezések gondolatmenetébe. Így különösen a nemzeti klasszicizmus irodalmi ízlésének, miről a kötetbeli legterjedelmesebb fejezetem szól, meghatározása, tömörített fogalmazással, Szász Károly, Reviczky, Ady költészetének a jellemzésekor is szükségképp megismétlődik, mint amihez viszonyítandó volt az említett költők ízlése.
Vissza