Az irodalmi műveltség megoszlása

Előszó

A Szent István korában megindult, tiszta vallásos szellemben fogant irodalom még korántsem termette meg a maga legérettebb gyümölcseit, mikor a világi eszményű, olasz eredetű humanizmus némi úttörő előzmények után Mátyás támogatásával nálunk is honosodni kezdett. Ezzel kiteljesedtek kolostori és udvari irodalomnak a környezet és hivatás másféleségéből folyó, eredendő árnyalati különbségei, s nyilvánvalóvá lett az irodalmi műveltségnek rég készülődő "differenciálódása": vallásos és világi ágra való megoszlása. A humanizmus első szószólói és befogadói minden lelki meghasonlás nélkül léptek az új útra s abban a műveltségnek nem megosztóját, hanem gyarapítóját üdvözölték.
Nem is jelenthetett ellenhatást a Mátyás-féle új műveltség a Szent István-féle régire, hiszen emennek igazi kivirágzása - a kolostori irodalom - még csak utóbb lett lekövetkezendő. Mátyás maga nem kiirtására törekedett a régi szellemnek, hanem - atyja és anyja nyomdokain - megerősítésére és kitisztítására; s az általa is támogatott szerzetesi reformoknak nagy részük lett a kolostori irodalom előkészítésében. A mellett azonban világos öntudattal ápolta az újat, korszerű európai alkalmazkodással hódított meg új területeket a magyar műveltség számára. S a humanizmus csakhamar gyökeret vert az udvarhoz tartozó főpapság érseki és püspöki székhelyein s onnan kisugározva szerényebb egyházi gócokban is: oly erős gyökeret, hogy mikor a nagy király halála után jóformán minden műve összeomlott és füstbe ment, ez az egy - s csak ez az egy! - rendületlenül megállott, ezt az egyet Mohács végzetes előszelei sem tudták elhervasztani, vihara sem kidönteni. Halála idejére a papság legműveltebbjeinek műveltség-váltása mondhatni egészen végbement. Vissza

Fülszöveg

Horváth János Magyar irodalomtörténetének a középkorral foglalkozó része e mostani kötetével válik teljessé. Előbbi, szintén a Magyar Szemle Társaság kiadásában megjelent kötete - "A magyar irodalmi műveltség kezdetei" - az irodalmi fejlődés azon ágával ismertetett meg, mely még az eredeti középkori szellemben fogant: Szent Istvántól Mohácsig folyvást abból táplálkozott. E mostani könyvet egy újabb, az igazi középkoritól mindinkább eltávolodó fejlődménynek, a humanizmusnak változatos sorsát kíséri végig, első felbukkanásától a reformációig. A korábban egynemű irodalmi műveltség megoszlása, s annálfogva gazdagodása a humanizmus által történik meg, az fejleszt fogékonyságot az erkölcsiek mellett az esztétikai értékek iránt, valamint új közösségi öntudatot: nemzetit a vallásin belül, s kezdi kivívni az egyéniség jogait az irodalomban. Minden történeti tényező, nagy uralkodók és államférfiak egyénisége, politika, világnézet s maga a különben nemzetközi humanizmus is a magyar irodalmi fejlődés szempontjából nyer értelmezést Horváth János könyvében. Szintézise ekként az irodalom tükrözetében folyvást láttatja a késő középkor magyar nemzetének egész lelki történetét, s megvilágítja és érezteti a humanizmusnak szinte napjainkig kiható nagy jelentőségét. Vissza