Előszó
Közel fél évszázada történt eseményeket idéznek fel a most közzétett korabeli iratok. Egy kisebb katonai alakulatunk harcainak vészterhes napjairól tudósítanak, a második világégés idejéből. 1200 ember közös sorsát, gyötrelmét, hősies helytállását ismerhetjük meg, akik közül sokakat hiába vártak haza szeretteik, hozzátartozóik. E kiadvány megjelentetésével azon hősi halált halt, s hadifogságban elpusztult több mint 500 nógrádi honvéd emléke előtt tisztelgünk, akik ma is jeltelen tömegsírokban nyugszanak Valahol Oroszországban".
A Don, a Don-kanyar, a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar köztudatban. Itt vívta veszteségteljes harcát 1942/43-ban történelmünk sokat idézett 2. magyar hadserege.
A magyar hadsereget határozott német követelésre kellett bevetni a Szovjetunió ellen, 1942 kora nyarán meginduló második nagy német támadó hadműveletnél. A Barbarossa-terv meghiúsulása, valamint az 1941/42-es téli szovjet ellentámadás során elszenvedett pótolhatatlan személyi és anyagi veszteségek arra kényszerítették a német hadvezetést, hogy az 1942-re tervezett hadműveletében nagyobb arányban vegye igénybe szövetséges hadseregeinek erejét. A magyar és német katonai vezetés 1942 januári budapesti tárgyalásai során egy, három hadtestben összefogott 9 gyalogdandárban (később könnyű hadosztályban) és egy-egy páncélos, illetve repülő kötelékben állapodott meg. Ezek alkották a 2. magyar hadsereget.
A "doni sereg" alkalmazására és feladatára nézve csak a hadszíntérre való felvonulása közben adott felvilágosítást a német véderő-főparancsnokság. Míg ez nem vált ismertté, a magyar királyi Honvéd Vezérkar azzal is áltathatta magát, hogy a kiküldött 2. magyar hadsereg szerepe nem lesz más, mint a támadó német hadseregek mögött biztosító feladatok ellátása.
A hadsereg alakulatainak szervezése már 1942 februárjában elkezdődött. Egy, az 1941/42-ben érvényes hadrendben nem szereplő, gondos válogatással összeállított hadsereg mozgósítására került sor. Személyi állományának összeállításánál a magyar hadvezetést az a cél vezérelte, hogy a kiküldendő hadsereg emberanyaga egyenlően terhelje az ország egész területét, valamint minél kisebb mértékben érintse a honvédség szempontjából legértékesebb korosztályokat. Ennek megfelelően a hadszíntérre kivonuló tényleges szolgálatot töltő sorállomány nem haladhatta meg a honvédség egész sorállományának 20 %-át. A mozgósított alakulatok az érvényes hadrend szerinti tartalékállományuknak is csak a felét vehették igénybe. A fennmaradó hányadot a 30-55 év közötti korosztályokból és a nemzetiségiekből - főleg románokból - egészítették ki.
A fegyverzeti technikai viszonylatban azonban megpróbálták a lehető legjobban felszerelni a kivonuló 2. magyar hadsereget. Fegyverzetét a honvédség összes alakulatától egyenlően elvont anyagból és a német hadseregtől remélt kiegészítésekre hagyatkozva állították össze.
Vissza